A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

A földbirtokokra vonatkozó adatokból is kitűnik, hogy a fonóban résztvevők az előbbi csoportnál módosabb családok tagjai. Az egyetlen földnélküli, Fazekasné, rokonság, szomszédság révén került a fonóba. Módosabb családokból szerveződött fonókban egyébként gyakori, hogy egy-egy szegény asszony keveredik a fonók közé. A népi társadalomban még meglevő feudális, patriarchális viszonyok tükröződése, hogy a módos családok és az oda bejáró mindenes, vagy cselédasszonyok között családias kapcsolat alakult ki, s ez a társasélet vonatkozásában is megmutatkozott. A családhoz bejáró szegény asszonyok azonban nem voltak állandó tagjai a céhnek, csak akkor látogatták a fonót, ha a házigazda szerepében gazdasszonyuk volt a soros. Szamosangyaloson 1952 februárjában a következők voltak együtt a fonóban: Hadadi Ignácné 10 holdas, Oláh Lajosné 8 holdas, Szabó Zsigmondné 6 holdas, Adorján Gézáné 6 holdas, Adorján Lászlóné 5 holdas, Adorján Erzsébet 5 holdas, Adorján Antalné 4 holdas, Adorján Józsefné 4 holdas, Bódi Ferencné 4 holdas, Pótor Endréné 4 holdas, Adorján Ferencné 3 holdas, Adorján Lajosné 3 holdas, Kanyó Józsefné 3 holdas. Szabóné, Hadadiné és Kanyoné kivételével a fonó tagjai egymással rokonok. Mind a Fő utcán laktak, csak Kanyoné és Pótomé lakott távolabb, akiket viszont a háziasszonyhoz, Adorján Lászlónéhoz, szoros baráti viszony kötött. A már meglevő baráti kapcsolatok mellett tehát a rokonsági és szomszédsági kötelékeknek jutott a fonó szerveződésében nagyobb szerep. Mindez azonban társadalmilag is egységes fonóközösséget hozott létre, s e fonóközösség együvé tartozása társadalmi elkülönítést is eredményezett. Míg a fonó korábban társadalmi különbségek nélkül egyesítette a népi közösségek tagjait, addig a társas érintkezésnek újabb formában jelentkező igényei a társasösszejöveteli formák tekintetében is a falvak lakosságának társadalmi differenciáltságát tükrözték. A fonással járó leggyakoribb társasösszejövetelek, a lány- és asszonyfonók, valamint a vegyes fonók mellett Szatmárban a társas fonásnak egyéb szervezeti formái is éltek, mint a hajnali fonó és a kalákafonó. Nagykárolyban a jobbmódú gazdáknál, jegyzőnél, papnál, a fonót délelőtt 9-től 11 óráig és délután 2-től 4 óráig tartották. Ezeken a fonókon a legények nem vehettek részt, de a ház előtt várták a lányokat és együtt mentek az esti táncosfonóba. Ha a lányok soká várattak magukra, a kiskapuban a legények fedőket vertek össze, csengettek, a gyerekek az utcán kiabáltak, s az érkező lányokat egy lovaslegény vezetésével lámpásokkal kísérték haza.

111 E nappali fonónak Szatmár nyugatibb részein nem találtuk meg az emlékét. A hajnali fonók viszont egész területünkön eléggé általánosak voltak. Különösen idősebb asszonyok jártak össze a kora reggeli órákban fonni, de ezeken az összejöveteleken néha fiatalabb menyecskék is megfordultak. Lányok általában nem jártak hajnali fonóba, ők aludtak reggelig, s inkább este fontak volna tovább. Egyedül Turistvándiban emlegették, hogy a hajnali fonókra az asszonyok lányaikat is felköltötték. Felváltva jártak egymáshoz, reggelig fontak, azután elvégezték egyéb munkáikat, s fontak tovább, de ekkor már mindenki otthon. Azok az idősebb asszonyok, akik nem szerettek fonni, vagy korán felkelni, szintén nem jártak hajnali fonóba. 111 Szendrey Zs., 1928: 151; Magy. Népr. 1943, IV: 232. A Sárközben is volt nappali fonó, főként disznóölések idején, de csak az esti volt szórakoztató. {Katonai., 1962: 159.) 304