A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához
sadalomba is behatoló polgári erkölcsök a fiatalok egymás közötti viszonyában is változásokat eredményeztek. A polgári erkölcsi szemlélet elsősorban a módosabb családokat érintette. A nagygazdák lányai már nem mentek el azokba a fonókba, ahol a lányok és legények közötti érintkezés a régi paraszti hagyományoknak megfelelően történt. Vagy otthon fontak, vagy anyjukhoz csatlakoztak, s a legényeket is szülői felügyelet mellett fogadták. A lány- és aszszonyfonók egyesülése más társadalmi csoportokra is kiterjedt, mivel a leszűkült létszám mellett már bajos lett volna külön lány- és külön asszonyfonót tartani. Ez az egyesülés annál is inkább érthető, mivel a lányfonó kialakításában és az asszonyfonótól való elválasztásában nagy szerepet játszó kultikus hagyományok és szokások már rég feledésbe merültek, a lányés asszonyfonó külön életének ez a tartalma már úgysem volt meg. A külön lány- és asszonyfonók helyett sorbajáró vegyesfonók alakultak. A fonónak ez utóbbi, végső fejlődési folyamata gazdaságilag fejlettebb, polgárosultabb falvakban már korábban végbement, másutt az 1950-es években is sorbajáró lány-, illetve asszonyfonókkal találkoztunk. A fonónak a szervezeti formájában a változás tehát falvanként más időben következett be, az átalakulás hosszú folyamat eredménye volt. Néhol mindkét fonótípussal egyidőben találkozunk. A fonónak mindkét formáját Szatmárban is megtaláltuk, de azt mondhatjuk, hogy a vegyes fonók leginkább az Ecsedi láp és a Szamoshát vidékén alakultak ki, míg a Tiszahát, Túrhát és Erdőhát községei hagyománytartóbbaknak bizonyultak. Sorbajáró vegyes fonókról a dévai csángóktól, 100 a Brassó megyei Zaboláról, 101 Zágonból, 102 az Alsófehér megyei Székelykocsárdról, 103 Bálványosváraljáról, 104 Zemplénből, 105 Borsodból 106 és a Nógrád megyei Ipoly vécéről 107 vannak határozott adataink, valószínű azonban, hogy ez a társasösszejöveteli forma, legalábbis az újabb időkben, a hivatkozott adatokon messze túlmenően elterjedt volt. Mint az eddigiekben láttuk, a fonó szerveződésében, a társasösszejöveteli formák fejlődésének megfelelően, különböző szempontok érvényesültek. A korcsoportok szerinti elkülönülést az utóbbi időkben a szomszédság és rokonság együvé tartozásának tudatán alapuló, valamint a társadalmi rétegeknek is megfelelő csoportosulások váltották fel. A szerveződésnek ez utóbbi mozgató erői alig választhatók el egymástól. Az elkülönülés azonban gyakran csak látszatra történt lakóhely szerint vagy rokonsági, ismeretségi alapon, valójában a gazdasági és társadalmi fejlődés hozta létre a népi közösségek társaséletének újabb megosztottságát. Nem véletlen, hogy a vagyoni, társadalmi különbségek a falu lakosságát úgy osztották kisebb társasösszejöveteli csoportokra, ahogy e kisebb közösségek lakóhely és ismeretség szerint is egységes képet mutattak. A jóismeretségi körök a társadalmi hovatartozás szerint alakultak, s a hasonló gazdasági fokon levő családok lakóhelyüket tekintve is elkülönültek egymástól. Rozsályban külön fonójuk volt a „Kis-soron" lakóknak, külön a falu belsejében élőknek. A falu települési szerkezete gazdasági, társadalmi különbségeket födött. A fonó társadalmi alapon történő szerveződését az is mutatja, hogy pl. Porcsalmán az azonos társadalmi kategóriába tartozó családok a falu egyik végéről a másik végén lakókat is felkeresték. A látogatás a házigazdára nézve kötelezettséget jelentett. Amikor látogatója rendezett fonót, neki is el kellett menni, hogy ezzel társadalmi együvé tartozásukat elismerje. Azok a fonóasszonyok, akik a más által termesztett szösz feldolgozásával, fizetésért történő fonással foglalkoztak, nemigen vettek részt a gazdák fonójában. Ők is éltek a társasösszejöveteleknek a fonók által kínált lehetőségeivel, de lakóhelyüknek, baráti körüknek, társadalmi rangjuknak megfelelően a falu végén levő fonókban kaptak helyet. Ugyanígy nem járhattak be a nagygazdák fonójába az urasági cselédek, a faluszéli fonókban is csak akkor látták őket szívesen, ha a társadalmi felemelkedésnek arra a fokára jutottak, ahol a faluban lakók voltak. 100 Szabói., 1909: 182. 101 Makkai E.—Nagy Ö., 1939: 54. 102 Kovács В., 1895: 397. 103 Makkai E.—Nagy Ö., 1939: 21. 104 VinczeL., 1943: 155. 105 Szabó L., 1965: 145. 106 Lajos Á., 1965:49. 107 UnatényiM., 1954: 85. 302
