A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

fonyókába korhelykedők, 12 páltza ütésekkel, eggyen-eggyen megfenyítettek." 1812-ből azt olvashatjuk, hogy „A fonó társaságok csak annyiban szenvedtetnek meg, amennyiben egyik szomszéd a másikhoz által megy és tisztességesen munkálódnak; ellenben a csoportos öszvegyűlések, ottan való lármázások, vétkes enyelgések, holmi nyalándék ifjakkal való illetlen társalkodások, árestom fenyíték alatt tilalmaztatnak.. ,"

26 A szerencsi járás sok községében is azért tiltották a fonót, mert az gyakran túllépte a tisztesség határát.

27 Borsodban a csendőrség is üldözte a fiatalság összejöveteleit, mert túl nagy zajt csaptak. Szétkergette a fiatalokat, az ellenszegülő legényeket pedig bekísérte, gyakran megverte.

28 A fonó kettős, munkavégző és társadalmi szerepére Lajos Árpád hívja fel a figyelmet, aki azt mint régi munkamódot és mint népszokást vizsgálja. Mint mondja, a fonó „magában foglalja a fonást, a munkahelyet, a közös fonás megszervezését, a közös munka menetét — a résztvevők erkölcsi és hangulati egymáshoz való viszonyulását — egyáltalán: a munkához fűződő élmények összességét." A fonó tehát elsősorban munkamód, másodsorban népszokás.

29 Ez a meghatározás kétségkívül tükrözi a közös fonás céljából létrejött munkatársulások külső formai megnyilvánulásait és belső kulturális tartalmát, munkaszervezeti és társadalmi, társasösszej öve teli szempontból azonban kiegészítésre, konkrétabb megfogalmazásra szorul. Munkaszervezeti szempontból fonónak nevezték azt a munkatársulást, amelynek fő célja a szösznek fonallá való feldolgozása, s ahol a munkavégzés saját érdekű haszonszerzés céljából történt. Maga a fonás azonban nem feltétlenül kívánt társasösszej öve teli formát, történhetett egyéni, vagy közös munka keretében is. A kenderfeldolgozásnak ez a szakasza tavaszig is munkát adott a vele foglalkozó családoknak. A fonással célszerűen használták fel azt a szabad időt, amelyet a mezőgazdasági munkák szünetében másképp nem hasznosíthattak. A szösz kisebb részét nappal, főként társaság nélkül, nagyobb részét pedig esti fonókban dolgozták fel. Rendelkezésre álló adataink szerint Alsófehér megyében az asszonyok, ha egyéb dolguk nem volt vagy beszélgetni akartak, guzsalyra kötött szösszel átmentek a szomszédba. Menet közben vagy a szomszédban állva és üldögélve pergették orsóikat.

30 Magyarvalkón sokszor kora hajnaltól éjfélig fontak az asszonyok. Mikor leesett a hó, kézbe vették fonó szerszámaikat s februárig nem is tették le.

31 Bálványosváralján november elejétől márciusig az asszonynép minden szabad idejét fonással töltötte. Napközben otthon ültek a guzsaly mellé, ha szomszédolni mentek, magukkal vitték a guzsalyt.

32 Azokat a közös munkaalkalmakat, amelyeken csak a család nőtagjai vettek részt és együtt fontak, nem hívták fonónak. Ilyenkor néha a szomszédból is átjöttek, hozták a szöszt és csatlakoztak a munkához. A lányok gyakran már reggel elmentek beszélgetni barátnőikhez és ott estig is fontak. Ha a fonás szűk családi körben történt, vagy ha alkalmi látogatások során alakultak ki kisebb fonó közösségek, nem beszélhetünk fonóról. Nem voltak fonók a névestékkel, családi ünnepségekkel kapcsolatos társasösszejövetelek sem, bár télen általában ezek sem múltak el fonás nélkül. Az asszonyok és lányok 10—11 óráig fontak, azután a fiatalok éjfélig, vagy hajnalig táncoltak. Nem voltak ezek fonók, mert az összejövetelek nem abból a célból jöttek létre, hogy az együttes fonáshoz közös munkaalkalmat teremtsenek, így elmondhatjuk, hogy társaséleti szempontból fonónak nevezték, illetve helyenként ennek megfelelő más terminológiával jelölték azokat a fonás céljából létrejött társasösszejöveteleket, amelyek nem alkalomszerűen, hanem meghatározott időközönként, előre megbeszélt időben és helyen, a kialakult általános szokások és hagyomány rend szerint szerveződtek és ahol mindenki saját részére font. Szatmárban a fonó hagyományait és társasösszejöveteli formáit sikerült még közvetlen megfigyelések útján tanulmányoznunk, de sok esetben — különösen a régebbi szervezeti 26 Nagy Czirok L., a: 9. 27. Zemplén vm., 158. 28 Lajos Á., 1965: 49—50. 29 Lajos Á., 1965: 32—3 3. 30Lázári., 1899: 504. 31 Nagy J., 1938: 21. 32 VinczeL., 1943: 154—155. 294