A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Jankó Ákos: A fonó munkaszervezeti és társasösszejöveteli formáinak történeti és recens vizsgálatához

formákat, ősidőkre visszanyúló szokásokat, kultikus cselekményeket illetően —, visszaemlékezésekre voltunk utalva. Az 1950-es években a legtöbb faluban a fonó még élő hagyomány volt, amelynek közösségi szokásai társadalmi igényekből táplálkoztak, Figyelembe kellett azonban venni, hogy a fonónak előttünk megnyilvánuló társasösszejöveteli keretei az utóbbi évszázad során lényeges változásokon mentek keresztül. A változások egyes vidékeken gyorsabb, másutt lassúbb ütemben történtek, s így a fonónak egy időben is különböző szervezeti formái éltek együtt. Ugyanakkor az egyes korszakok kialakuló szokásanyagában is keveredések jöttek létre, amelyek a fonóval kapcsolatos hagyományok sokszínűségét biztosították. A közvetlen megfigyelések és visszaemlékezések segítségével így kialakíthattuk, rekonstruálhattuk a fonóközösségek szervezetének, szokásainak azt a sajátos képét, amely területünkön az egyes időszakokra jellemző volt, s amely azokat más területek hasonló társasösszejöveteleitől leginkább megkülönböztette. A fonónak régebbi szervezeti formája, amelyre még egyes falvakban adatközlőink emlékezete visszanyúlt, a külön erre a célra igénybe vett fonóházban végzett közös munka és társasösszejövetel volt. Prónay Gábor a fonóházakról úgy ír, mint ami az egész országban elterjedt munkaszervezeti forma volt. Eszerint a lányok a falu valamelyik asszonyánál rendezték a fonót, ahol a háziasszony a szobáját egész télre átengedte részükre. Viszonzásul a lányok megfonták a háziasszony minden szöszét, ezenkívül gyertyapénzül néhány krajcárt is adtak. Ilyen fonóka egy faluban több is volt, egy-egy fonókában 15—20 lány gyűlt össze.

33 Szendrey Zsigmond statikusan, a fejlődés figyelembe vétele nélkül szemléli a fonót. Különbséget tesz az egyszerű társasfonás (ami lehet a társaság egyetlen tagjánál állandóan is, vagy helyenként felváltva más-más helyen) és az „igazi" fonó, fonóka között, amely erre a célra kibérelt házban szerveződött, hogy ott a résztvevők saját vagy felvállalt szöszüket megfonják. A fonóházakat — mint mondja — országszerte pénzért, terményért, szöszért bérelték a fonók, de előfordult, hogy a fonóház használatáért ellenszolgáltatásképpen a hét egyik napján az egész fonó a háziasszonynak dolgozott. A fát, petróleumot a lányok közösen adták össze. Egy-egy fonóban csak 5—10—15—20 lány fért meg, ezért a fiatalság számához képest több bérelt fonóház is volt egy faluban. Külön fonójuk volt a süldőlányoknak, az eladólányoknak és az asszonyoknak.

34 Szendrey Ákos „rangsorolás" nélkül választja el egymástól a fonóházi és sorbajáró fonót. Mint mondja, külön volt fonójuk az asszonyoknak és lányoknak. Az asszonyok egymáshoz jártak fonni, a lányok fonóházat béreltek, általában egy idősebb asszonynál, aki felügyelt is rájuk.

35 A lányok a fonóházért járó bért közösen fizették, a petróleumot, fát, ennivalót maguk hordták össze. A lányoknak is voltak azonban sorbajáró fonóik, ahol a világításról és ennivalóról a vendéglátó ház gondoskodott.

36 A fonóházakban történő közös fonás szokását szinte az egész magyar nyelvterületen megtaláljuk. A moldvai csángó ifjúság valamelyik jobbmódú gazda házában gyűlt össze guzsalyosban.

37 Bálványosváralján olyan fonóházak, amit fizetésért béreltek volna, nem voltak, de a szomszédok egy erre a célra alkalmas házban rendszeresen összegyűltek fonni, ahol a világítás céljára közösen összehordtak a petróleumot. A társaság minden tagja egész éven át ugyanabba a fonóba járt.

38 Magyarvalkón lányos családok fonóházat adtak ki, ahova a fiatalok és öregek vegyesen jártak.

39 Kalotaszegen 10—15 lány bérelt egy fonóházat egy-egy kupa búzáért, s egy-egy fű kenderért. A fonás időszaka alatt egy este a lányok a háziasszonynak fontak kalákában.

40 A Kolozs megyei Mérán a lányok a falu utcái szerint csoportosultak, két-két utcának volt egy fonóháza. Négy nagyobb utca és így két lányos fonóház volt a faluban. Eszerint oszlott kétfelé a legénység is. A lányok egyik fonóból nem mehettek át a másikba, még tánc 33 Prónay G., 1855: 70. 34 Szendrey Zs., 1928: 49—50 35 Szendrey Á., 1939.a: 157. 36 Szendrey Á., 1938.b: 280. 37 RubinyiM., 1901: 173. 38 VinczeL., 1943: 155. 39 Nagy J., 1938:21. 40 Bátky Zs., 1905:268. 295