A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

Mindezek érvényesek a manufaktúrák és a majorsági gazdálkodás termékeinek forgalmára, értékesítésére is. A legkorábbi posztó-manufaktúráink (Sasvár, Gács stb.) termékeit Sopron, Pozsony, Pest és Tolna megyei vásárokon árusították, nagyrészt a pécsi vásárokon adták el.

97 Leghíresebb posztóvásáraink a nagyszombati vásárok voltak.

98 A szilágysági hamuzsír huták termékeit pedig, ha nem bécsi kereskedőnek adták el, Debrecenbe szállították és ott árusították.

99 A majorsági termeivények, mint például Erdélyben is, mondjuk a háromszéki piacokon, kerültek felvásárlásra, részben kereskedők, részben azonban a közeli és távolabbi lakosok által is.

100 Mindezek a különböző tájak közti árucserék nemcsak a közlekedés, az áruféleségek, a piac-vásárhelyek vonzáskörzeteinek meghatározásai és gazdasági összefüggéseik miatt lényegesek, hanem az árucsere lebonyolításában érdekelt emberek letelepedésének szempontjából is. A fentiekben nagy vonalakban felvázolt árucserében résztvevő emberek egymástól nemcsak földrajzi adottságokban, vegetációs és termelési körülményekben, hanem gyakran ethnikumban, nyelvben és egyéb kulturális viszonyaikban is különböztek egymástól. Az árucsere lebonyolítása közben különféle ismereteket szereztek, például nyelveket tanultak, tájékozódtak más vidékek földrajzi adottságai, termelési viszonyai, társadalmi berendezései felől. Ismeretséget kötöttek, összebarátkoztak vagy, ha csak egyszerű árucsere-kapcsolatokat építettek is ki, összehasonlításokat tettek saját gazdasági és kulturális viszonyaikkal és sokan a tapasztaltak alapján arra az elhatározásra jutottak, hogy a megismert, a saját lakóhelyüknél számukra kedvezőbb körülményekkel bíróknak ítélt helyre települjenek át. Ezek az áttelepülések részben egyéniek, részben csoportosak voltak, illetőleg időszakosak vagy állandó jellegűek. Azonkívül rendszerint nem egyszeri volt, hanem több részből állott. Az árucserével járó vándorlás sokakat mobilizált, akik a végső letelepedési helyükig, állandó keresésbe lévén, több helyen is megfordultak. Sok esetben előfordult az is, hogy a migráció nem egy generáción belül következett be, hanem kettőben. Az árucserével járó utazásokkal a szülők csak megismerték a közeli-távoli vidékeket, városokat, csak ismereteket szereztek, kapcsolatokat létesítettek, de csak a gyermekük fogott vándorbotot és hagyta el szülőhelyét, eredeti lakhelyét. Természetesen a szülők által megalapozott ismeretek, tájékozottság felhasználásával. A piacokon, vásárokon nemcsak ismerkedtek, barátkoztak az emberek, hanem családi kapcsolatokat is létesítettek, ápoltak. Ismeretes az úgynevezett lány vásárok szerepe az azonos nemzetiségű, vallású, sőt mesterséget űzők endogám törekvéseinek valóraváltásában. A vásárokon, piacokon, az árucsere különböző alkalmain alakuló családi kapcsolatok igen erős migrációs erővel bírtak.

101 Hasonlóan a lány vásárokhoz, csaknem endogám törekvésekkel, igen fontos árucserén alapuló migrációs jelenség volt az úgynevezett emberpiac intézménye is. Ezek zöme a tényleges piacokhoz kötődött. Az akár egyénileg, akár csoportosan a munkaerejüket áruba bocsátók nagy hányada idegenbe szegődött, máshová vitték dolgozni, a migráció részesévé 1962.; Urosevics Danilo: A magyarországi délszlávok története. Budapest, 1969.; Ráckeve áruforgalma 1562—-1564 között: VassElőd: Acta Orientalia 1972. 451—463.; /. Balassa: Die südslawischungarische Beziehungen in Maisbau. Ethnologia Slavica VII. 1975. 85—104.; A pécsi Rácvárosról : Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon. 1977. id. m. 231.; A pécsi Puturluk keleti sikátorokkal teli világáról: Uő., Uo. 232. 97 A magyarországi posztómanufaktúrák termékeit eleinte vándorló görög és zsidó kereskedők vitték szét az országba. Majd a vásárokon árusították, legnagyobb pcsztóvásárok vcltak: a nagyszombati (ezen morvaországi és sziléziai posztót is árultak), a pesti és a debreceni. A gácsi manufaktúra termékeit a szécsényi, az aszódi stb. helyek zsidó kereskedői hozták forgalomba. A sasvári manufaktúra termékeit a pécsi vásáron adták el, illetve Sopron, Pozsony, Pest és Tolna megyékben árusították. A csütörtöki (Loipersdorf) manufaktúra termékeit Grazba vitték eladni stb.: Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a 18. században. Budapest, 1969. Az értékesítés с fejezet. 194—198. 98 Nagyszombat évente 8 vásárt tartott. A legnagyobb posztóvásár volt, mind a kül-, mind a belföldi kínálat itt összpontosult: Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a 18. században. 1969. id. m. 195—196. 99 Jakó Zsigmond: A magyarpataki és kalini hamuzsír-huta története. Bukarest, 1956. 88—89. 100 Imreh István: Majorsági gazdálkodás a Székelyföldön a feudalizmus bomlásának idején. Bukarest, 1956. 147—148. 277