A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)
Budát, Pestet, Ráckevét, Dunaföldvárt, Baját, Apatint (Apatin), Újvidéket (Novi-Sad), Zimonyt (Zemun), Pancsovát (Panccvo) említhetjük meg. 93 Az utaknak az árucserében betöltött nagy jelentősége magyarázza fuvarosság kialakulását, valóságos fuvaros falvak létesülését. 94 A víziutakkal kapcsolatban ugyancsak említést érdemel a kisebb folyókon való faúsztatás, tutajozás, lápolás, a folyók mellett kialakult falerakó, fafeldolgozó, illetőleg fakereskedő helyek létesítése, a Vágón Komárom (Komarno), a Maroson Makó és Szeged, a Fehér-Körösön Jenő (Chisineu-Cri§), Gyula, a Fekete-Körösön Talpas (Talpas), Tamásda (Tamásda), a Sebes-Körösön Mezőtelegd (Tileagd), Nagyvárad (Oradea), Szentjános (Sintion), a Berettyón Szalárd (Salard), Berettyószentmárton, a Szamoson Dés (Dej), Szatmár (Satu-Маге), Csenger stb. 95 Mind a szárazföldi, mind a víziutak esetében az árucserén alapuló migráció érdekes, a települések rendjét, formáját, külső képét is befolyásoló jelenségeket váltott ki. A Dunán például délszláv kereskedők, hajósok jöttek föl a Kárpát-medence belsejébe és a víziút közvetlen közelében kialakult vásárhelyeken letelepültek, kereskedtek. Letelepedésük jó ideig elkülönült a települések más részeitől (ismeretesek Komárom, Buda, Baja, s más városok úgynevezett rácvárosai vagy szerb utcái,\ illetve ismerjük Ráckeve történetét és a dunai kereskedelemben betöltött szerepét. 96 ) 94 Molnár István: A Drávamelléki magyarok. Szépirodalmi Közlöny 1858. 25—28.; Csalojami: Balassa-Gyarmat. Uo. 1858. ,1317—1318.; #.: Szolnok. Vasárnapi Újság 1861. 53—54.; Luppa Péter: Mező Túr. Vasárnapi Újság 1863. id. т.; #.; A mármarosi ínség s annak ellenszerei. Máramaros. 1866. 15., 16., 17., 19. és 20. sz.; Kallós Károly: Egeresi mészkőbányák. Vasárnapi Újság 1966. 532—533.; Takáts Sándor: Kereskedelmi utak Magyarországon és az örökös tartományok között a XVIII. században. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle VII. 1900. 380—381.; Uő.: Az auspitgi (pusztapécsi) magyar marhavásárok régi kiváltságlevelei. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle XII. 1905. 228—232.; Az útról, hídról: Magyarság Néprajza II. 252.; A taligáról, szekérről, a rakodásról, a kocsiról: Magyarság Néprajza II. 261—266.; Kós Károly: Mihez kezdjünk a természetben. Bukarest,év. n. A szárazföldi közlekedésről: 55—57., a vízi közlekedésről és szállításról: 57—61.; Burgenlandi osztrák fuvarosok hordókban hordták ide eladni a mosánszki almát. Ostornyelükre alma volt tűzve. Itt bort vettek és vittek el innen. Almát adtak gabonáért is. A borért pénzt adtak. Legutoljára 1922-ben volt itt hiénc fuvaros Burgenlandból: Szentmihályi Imre: Kisipari emlékek és hagyományok, mondák kutatása Zalaszentgrót községben 1956. Kézirat, Göcseji Múzeum Adattára: 32.; V. Socha: Povozníci v nasem kraji. Radostná zemé 7. 1957. 79—82.; Dankó Imre: A mezőkovácsházi fuvarosok. Emlékkönyv Mezőkovácsháza alapításának 150. évfordulójára. Mezőkovácsháza, 1964. 181—187.; Kecskés László: Komáromi szekeresgazdák. Irodalmi Szemle 1969. 10. sz. 885—905.; Seres Antal: Hétfalusi szekeresség. Falvak Dolgozó Népe 1970. 35. sz.; Kubinyi András: A középkori magyarország ivároshálózat hierarchikus térbeli rendjének kérdésaéhez. Településtudományi Közlemények 23. 1971. 58—78.; /. Gallo: Príspevok к dejinám furmnstva v Gemeri. Gemer 1. Rimavska-Sobota, 1973. 67—89.; Paládi-Kovács Attila: Néhány megjegyzés a magyar parasztság teherhordó eszközeiről. Ethnographia LXXX1V. 1973. 511—56.; Uő.: A magyar parasztság kerekes járműveinek történeti és táji rendszerezéséhez. Néprajzi Közlemények 1973. 5—80.; Tánczos-Szabó László: A közúti forgalom alakulásának főbb tendenciái az Alföldön. Alföldi Tanulmányok 1977. Békéscsaba, 1977. 178—190.; A hajóácsokról (.167—185), a szekeres gazdákról (186—228): Kecskés László: Komáromi mesterségek. 1978. id т. 95 Dankó Imre: Lápolás a Gyepesen. Néprazi Közlemények VIII. 1963. 2—4. sz. 369—377.; Tábori György: A körösi faúsztatás történetéből. Békési Élet 1967. 3. 41—49.; Czeglédy János: Tutajozás a Maroson a múlt században. Ethnographia LXXX. 1969. 212—234., 431—446., 537— 556.; M. A. Huska: Slovenski pltnici. Zivot práca a kultúra slovenskych pltnikov. Martin, 1972.; Kecskés László: Komáromi mesterségek. 1978. id. т. 167—185. 96 Csepel és Ráckevi. Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben. I. 1863. id. т. 188—190.; Ráckeve 1405-ben kapott Zsigmondtól vásárjogot, a település vásártartása révén jelentős hellyé fejlődött: Galgóczi Károly: Pest—Pilis—Solt—Kiskun megye monographiája. III. Budapest, 1877. 4.; Takáts Sándor: Marhakereskedésünk a keleti kompánia kezében. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle VII. 1900. 479—480.; Uő.: A székelyhídi és diószegi görög kereskedők kiváltsága. Uo. IX. 287.; Juga Velimir: A magyar szent korona országaiban élő szerbek. 1913. id. т.; Csuka Zoltán: Magyarok és szerbek. Magyarság és Keleteurópa. Budapest, 1947.; Bihari József: Fejezetek az egri szerbek és görögök életéből. Az Egri Pedagógiai Főiskola évkönyve. Eger, 1956. 393—397.; Dankó Imre: Baja irodalma. 1957. id. т.; Antal József: Baranya megye kereskedelmi vonzáskörzetei. A Belkereskedelmi Kutató Intézet Közleményei 55. Budapest, 276
