A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)

a marosludasi volt. Kolozsvár és Torda piacait is felülmúlta. Szinte egész Erdély területéről jártak ide gabonát eladni és venni, mert a vásárosoknak nem kellett adót fizetniük.

80 Különben Erdély migrációs szempontból is jelentős vásárairól, adatgazdag leírásokban Kós К. a közelmúltban festett izgalmas képet (a torockói, a járai, a páncélcsehi, a hídalmási, a csikszentdomokosi, a kászoni, a nyárádszeredai, a hunyadi, az alparéti, a kolozsvári vásárokról, piacokról). Jellemző leírásait Tájak, falvak, hagyományok című kötetében adta közre, jelezve ezzel is a vásárok—árucsere tájakat, falvakat összekötő, hagyományokat továbbadó szerepét. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy vásárismertetéseit a köteten belül Vásárok és vidékek alcímen foglalta össze, utalva a vásárokon végbemenő táji találkozásokra.

81 A peremvidék bozótos, cserjés, ingoványos határain termett vesszőből egész sereg helyen kötöttek kast, kosarat. Az egyik legnevezetesebb vesszőmíves falu Bojt volt. Ezeknek a vesszőmíves falvaknak a termékei is inkább az Alföldön, a Tiszántúlon találtak gazdára.

82 Ugyancsak ezekről a belső peremvidékekről, az Érmeilékről, Arad-hegyaljáról, a tiszaháti, szamosközi részekről sok gyümölcs és aszalvány, valamint pálinka került az Alföldre, sokszor víziúton is.

83 Az Alföld keleti részeiről, a Tiszántúlról, a Dél-Alföldről, Erdély nyugati részeiből, Biharból, Szatmárból, Arad vidékéről származó áruért a bentebbi vidékek lakói élelmiszert kaptak cserébe vagy vásároltak a termékeikért kapott pénzen. A románok szívesen vették és vitték a csíkot, a sózott-, a füstölt- vagy szárított halat, illetve a búzát, a lisztet, a szalonnát. Ebben a kelet-alföldi árucserében megfigyelhető egy érdekes, következetesen nyugat felé tartó állat-, főleg szarvasmarha-kereskedelem.

84 Az erdélyi, erdélyszéli szarvasmarha számos közbeeső vásárhelyet (Margittá, Tasnád, Lippa stb.) érintve Debrecenen, Gyöngyösön, Járókszálláson, Karcagon, Kisújszálláson, Mezőtúron, Szentesen, Kecskeméten, illetve Losoncon 79 Szabó T. Attila: Kalotaszeg régi népi fazekasságának történetéhez. Erdélyi Múzeum 1945. 122—124.; Oláh korsó: Kiss Lajos: Vásárhelyi híres vásárok. 1956. id. m. 58.; Dankó Imre: A cserépedények Kötegyánban. 1960. id. m. 92—93.; Uő.: A gyulai vásárok. 1963. id. m. 49.; Kimer A. Bertalan: A békési vásár. 1964. id. m. 54.; F. B. Florescu—T. Mózes: Ceramica populara din regiunea Crisana. Oradea, 1967. 18—20.; Sánta Imre: A felcsíki fazekasság. Korunk XXV. 1967. 3. 393—396.; Tófalvi Zoltán: A korondi fazekasság. Korunk XXXI. 1972. 11. 1699—1705.; Kiss András: A magyarláposi fazekasság. Népismereti Dolgozatok 1976. id. m. 157—161.; Mózes Teréz: A körösrévi és báródi fazekasság. Népismereti Dolgozatok 1976. id. m. 97—102. A század elején még nyugatra Debrecenen túlra, Keletre Hunyadig, északon Somlyóig ért a révi edények elterjedési területe. A bárodiaknak legfontosabb piaca Feketető, Csúcsa és Hunyad (Bánffyhunyad) volt. Ma már csak a legközelebbi piacokra járnak, s többnyire helyben adják át termékeiket a rongyszedő cigányoknak. 101.; Végh Olivér: A kalotaszegi fazekasság. Bukarest, 1977. 80 Magyarludas Erdély legnagyobb gabonapiaca. Itt a vásárosoknak nem kell adót fizetniük. Fejlődését, nagyságát erősen befolyásolta ez a körülmény. Kolozsvár és Torda piacait is felülmúlta. Egyed Ákos: Az erdélyi parasztság története. 1975. id. m. 79. 81 Kolozsvár és környéke. Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben. III. 1864. 2—21.; Torda. Uo. 21—27.; Nagy-Szeben. Uo. 57—73.; Fogaras. Uo. 79—82.; Segesvár. Uo. 115—120.; Kós Károly: Tájak, falvak, hagyományok. 1976. id. m. 326—379.; Dankó Imre: A tiszántúli vásárok. Vásártörténet-hídi vásár. 1976. id. m. 83. 82 /. Slavici (ford.): Lőrinczi László: A szegényfalvi pap. A kincs Bukarest év. n. 41—72.; Dankó Imre: A gyulai vásárok. 1963. id. m. 57—58. 83 Kuknyó János: A szabolcs-szatmári almatermelő körzet kialakulása. A Bessenyei György Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei V/e. Nyíregyháza, 1973. 59.; Dankó Imre: Csenger történetének vázlata. Csengeri Krónika. Csenger, 1975. 36. 84 A magyaróvári vásárról, marha- és gabonakereskedés: Zombory Gusztáv: Magyar-Óvár. Vasárnapi Újság 1857. 168.; Szibény. Mosony. Magyar-Óvár. Oroszvár. Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben. II. 1860. 42—46.; Takáts Sándor: Az osztrák határ-vásárok a 16. század első évtizedében. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle XIII. 1906. 127—128.; Peidell Ambrus: A nyugatra irányuló kereskedelem a középkorban. Budapest, 1923.; Bácskai Vera: Mezőgazdasági árutermelés és árucsere a mezővárosokban a XV. században. 1964. id. т.; H. Prickler: Alte Getreidemasse im Österreichisch-ungarischen Grenzenraum. Wissenschaftliche Arbeiten aus dem Burgenland. Heft 35. Eisenstadt, 1966. 418—445.; O. Pickl: Pettau ein internationaler Handelsplatz des 15. und 16. Jahrhunderts. Zeitschrift der Historischen Vereins für Steiermark LXII. 1971. 87—109.; Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége. 1974. id. т. 300.; Uő.: A dunántúli népi árucsere nemzetiségi vonatkozásai a XVIII—

XIX. század fordulóján. 1977. id. т. 272