A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)
Néprajz - Dankó Imre: Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez)
cserén túl, vásáraink ilyen jellegű funkciójáról ír: „a vidékek, országok közti lomha vérkeringés felfrissül, távoli területek közti elzártság felenged", illetve, hogy „a város léte differenciálja a gazdasági viszonyokat, erjeszti, bomlasztja a feudális társadalmat". 26 Vagy, mint ahogy Egyed A. mondta: „a feudalizmus bomló szakaszában és a kapitalizmus idején egy tájegység vásárai az ottani árutermelés struktúrája szerint differenciálódtak. Buziás állatés termékpiacával, Topánfalva, Bánffyhunyad, Mar gitt a, Zsibó állat vásárai révén vívott ki országos nevet". Hangsúlyozta, hogy a vásárjárás mellett általános jellemzője a paraszti életformának a vásározás, piacozás. Alsó-Fehér megye korábbi monográfiáját idézve azt mondta, hogy amit a román parasztsággal kapcsolatosan írt, az bizonyos eltéréssel a magyar és a német parasztságra is áll, hogy tudniillik: „a románnál a vásár időtöltés, ünnepnapszámba megy. Ünnepi ruhát ölt magára ki-ki és úgy indul a vásárra. Ha nincs venni- vagy eladnivalója, sok elmegy ismerkedni, időzni". 27 Hasonlóképpen vélekedett baranyai vonatkozásban Hölbing M. 1848-ban. Amikor is ezt írta: ,,A' vásárokat különösen kedveli a' magyar, és eljár azokra, ha mit sem vesz is, csupa mulatságból. Távol-lakó rokonnal, ismerős-ismerőssel, szerető szeretteivel, főképp vásárok alkalmával találkozik. Legnagyobb munka' idejében is igen népesek szoktak vásáraink lenni, honnan aztán többnyire czigánypecsenyével és hallal jóllakván, félittasan szoktak embereink hazavergődni". 28 Vagyis a piacok, vásárok a kulturális jelenségek átadásának-átvételének, elterjesztésének, illetve módosításának a lehető legjobb alkalmai. Hiszen a vásározás, piacozás olyan fontos társadalmi ügy volt, hogy például a szökött jobbágyok a befogatást is megkockáztatták, mert — ahogy На В. írta különösen a vásárokon figyeltették a szökött jobbágyokat, parasztokat, ott megfogatták és visszavitetve „megkezesítették" őket. 29 Természetesen a különféle növényi kultúrák, állatfajták, kézműves termékek, azaz az áruk elterjesztése volt az alap és amikor az árucsere és a migráció kapcsolatát vizsgáljuk, elsőrenden ezekre az alapokra, az árucsere alapvető funkciójára kell figyelemmel lennünk. Ebből a szempontból is szerencsésnek mondható Tálasi I. terve, ami következetesen arra irányul, hogy egyrészt ösztönözze néprajztudományunk jelentős alakjait, másrészt, hogy tanítványainak feladatként jelöli ki a legjelentősebb növényfajták, kultúrnövényeink termesztésének, felhasználásának, kultúránk egészébe való elhelyezkedésének kutatását, illetve feldolgozását. 30 Ezekben a feldolgozásokban számos migrációs jelenség is nyomon követhető, mind a kérdéses növények, mind pedig a terményeket árusító, más helyre elvivő, ott meghonosító emberek vonatkozásában. A piacokon, vásárokon kialakult kapcsolatok különfélék voltak. A baráti és családi kapcsolatok mellett a termelés és értékesítés fejlesztését szolgáló társulások, szövetségek alakultak (például hajcsár és fuvaros kompániák, egyedárusítási törekvések valóraváltására, cégtársulások, kereskedő szövetségek, illetőleg az árucsere befolyásolását is biztosítani kívánó céhek stb.). На В. gömöri vonatkozásban írta, de minden tájra egyaránt vonatkozhat, hogy a „sokadalmakon, vásárokon az egész környék jobbágysága megjelent, s kicserélték híreiket ismerőseik és rokonaik felől". 31 Akárcsak a búcsúkon, amelyeken többségükben 26 Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Budapest, 1955. 5. 27 „A vásárjárás gazdasági funkciója mellett általános jellemzője a paraszti életformának. Az, amit a román parasztsággal kapcsolatosan olvashatunk Alsó-Fehér megye monográfiájában, bizonyos eltéréssel a magyar és német parasztságra is áll." Ismerkedik, tájékozódik, ünnepnapként tölti el. Egyed Ákos: A parasztság Erdélyben a századfordulón. Bukarest, 1975. 78. 28 Hölbing Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata. Pécs, 1848. 120. 29 IIa Bálint: A gömöri jobbágyság a XVII— XVIII. században az úrbérrendezésig. Budapest, 1938.78—79.; 30 Balassa Iván: A magyar kukorica. Néprajzi tanulmány. Budapest, I960.; Bálint Sándor: A szegedi paprika. Budapest, 1962.; Hoffmann Tamás: A gabonaneműek nyomtatása a magyar parasztok gazdálkodásában. Budapest, 1963.; Takács Lajos: Dohánytermesztés Magyarországon. Budapest, 1964.; Selmeczi-Kovács Attila: A napraforgó meghonosodása és elterjedése Európában. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969—1970. Budapest, 1970. 85—120.; Kosa László: A burgonya Magyarországon. Budapest, 1976. MTA Kézirattár D/6862.; Selmeczi-Kovács Attila: Az olajosnövények magyarországi története. Debrecen, 1977. MTA Kézirattár D/7636.; Hegyi Imre: A népi erdőkiélés történeti formái. Budapest, 1978. 258
