A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

A kartellbe tömörültek korántsem elégedtek meg a két kisebb üzem versenyből való kikapcsolásával, hanem mindent megtettek annak érdekében, hogy a számukra legveszélyesebb, a debreceni téglapiacon az árszabályozó szerepet betöltő partnertől, a Debrecen sz. kir. város téglagyárától is megszabaduljanak. A társulás megbízásából, de saját nevében az Alföldi Takarékpénztár többször is árajánlatot tett a városi gyár 10 évre szóló kibérlelésére, sőt megvételére is. Ez a próbálkozásuk ugyan nem járt sikerrel, mégis a leglényegesebbet, azt, hogy a téglaárakat a város 50%-kal (20 pengőről 30 pengőre) felemelje, s ezáltal ők is magasabb áron árusíthassanak, azt néhány hónapon belül elérték.

100 A „Debreceni Gőztéglagyárak Központi Eladási Irodája" sorra kötötte „bérleti" szerződéseit a kartellen kívül maradt vállalatokkal, de rövidesen saját sorait is megritkította. Klein Sámuellel 1936. december 8-án még egy olyan tartalmú szerződést írattak alá, hogy belép a kartellbe, s azon belül 8%-os kontingenst kap. Alig negyed évvel később, de még az 1937-es fő gyártási idény megkezdése előtt, 1937. április 7-én egy újabb megállapodás értelmében a „Mezőgazdasági és Ipari Kft" (Klein-féle üzem) lemondott egy, illetve további kilenc évre a gyártásról, s ezért évenként 4000,— pengő összeget kapott a kartell tagjaitól.

101 Nyitva hagyták ugyan a lehetőséget számára, hogy a későbbiekben felvehesse a termelést mint kartelltag — elvesztve ezzel az elmaradt haszon címén kapott évenkénti 4000,— P-őt —, a Klein-féle gyár azonban a továbbiakban már nem lépett üzembe. Valamelyes más formában szabadultak meg egy másik vetélytárstól. Már 1936. március 16-án kibérelték a Balogh és Vértesy gyár Balogh Istvánt megillető felerészét (évi 1500,— pengőért). Ezt a szerződést részben módosítva 1937. március 15-én újabb szerződést kötöttek a tulajdonosokkal. Balogh István részét továbbra is közösen bérelték, (Vulkán, Hortobágy, Tóth és Sebestyén cég), a gyár másik felének egyik résztulajdonosát, Vértesy Lajost pedig megbízták a kartellbe tömörült gyárak üzemvezetésével (így a három üzemvezető díját megtakarították), majd elhatározták, hogy 1937. május 11-től a Balogh—Vértesy üzem termelését is redukálják, s már az előző hónaptól egymás között osztozkodtak a bérlők a Balogh— Vértesy üzemet megillető 7%-os kvótán is. A kartell azonban nem elégedett meg csupán a debreceni piac „megtisztításával", hanem kibérelte a hajdúszoboszlói Bohn-féle téglagyárat is. Mivel pedig a gazdasági válság alatt a hajdúhadházi és dorogi, sőt az egyik böszörményi gyár is beszüntette a termelését, a közeli települések lakói jórészt a debreceni kartelltől voltak kénytelenek vásárolni. Érdemes legalább néhány vonatkozásban a társuláson belüli élettel is foglalkozni. A kartellbe tömörült üzemek megállapították az egymás közötti kontingens arányokat, vagyis megszabták, hogy a kartell által évenként meghatározott legyártandó összmennyiségből ki hány százalékot állíthat elő. A kartellen belül előbbiekben leírt változások után (1. Klein Sámuel valamint a Balogh—Vértesy üzemmel történteket) 1937 áprilisától a következő kvótaarányokat léptették életbe: Debreceni Gőztéglagyár Rt 50,294%, Tóth és Sebestyén Rt 20,735%, Alföldi Takarékpénztár Vulkán Téglagyára 14,853%, Hortobágy Téglagyár Rt 14,118%. Jellemző a társult tagoknak megállapodás utáni további vetélkedésére, hogy 1937. szeptember 22-én elkészült egy javaslat, amely szerint a kartellbe tartozók között a Debreceni Gőztéglagyár Rt-vel szembeni ellensúlycsoportként további tömörülésre lenne szükség. Létre kellene hozni a „racionális termelést folytatók csoportját". A javaslat szerint a Vulkán, a Hortobágy Rt, a Tóth és Sebestyén, valamint az ő közös bérletükben működő Balogh— Vértesy gyár kontingensét két üzem (Vulkán, valamint Balogh—Vértesy) is képes lenne előállítani, így a másik két üzemet (Hortobágy Rt, Tóth és Sebestyén) is le lehetne állítani. Mint a később keletkezett források igazolják, a terv valóra vált, mert Tóth és Sebestyének 100 Uo. 101 L. Klein Sámuel által aláírt szerződéseket (1936. dec. 8. és 1937. ápr. 7.) illetve levelet 1937. aug. 27. Timár Lajos tanulmányában (Debrecen ipara az ellenforradalmi rendszer időszakában, Debrecen ipartörténete, Szerk.: Dr. Ránki György, Debrecen, 1977.)a kartellt előkészítő tárgyalásokat 1936 őszére dátumozza, holott 1936. febr. 15-én már az ideiglenes kartellszerződést is aláírták a felek. Egyébként a Herskovits-féle üzemet nem vették meg, csak „kibérelték", akárcsak a Szabó-féle üzemet. 230