A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Szűcs Ernő: Téglagyártás Debrecenben a kapitalizmus korában

gyár 1911-ben alakulhatott, mert az 1912-es Debreceni Képes Kalendáriumban van először felvéve a debreceni téglagyárak sorába. Ugyanennek a kiadványnak az I. világháború alatti számai pedig azt közlik, hogy „nincs üzemben" a Kondorosi Mészhomokkő Gőztéglagyár. A későbbi iparnyilvántartásokban sem szerepel, ami valószínűsíti a gyár teljes csődbejutását, bár Cégbírósági törlése csupán 1931-ben történt meg.

95 3. A „Debreceni Gőztéglagyárak Központi Eladási Irodája" és a „Debreceni Téglaértékesítő Kft" működése A helybeli téglagyárak történetének előzőekben leírt rövid áttekintése lehetővé teszi számunkra, hogy igazoltnak érezzük a bevezetőben írt azon állításunkat; a debreceni téglagyárak üzemelésben maradt gyárai sem tudták a két világháború közötti periódusban kapacitásuknak csupán 10—20%-át kihasználni. Ennek pedig következménye lett, hogy a folyamatos üzemelés hiánya miatt az épületekbe, gépi felszerelésekbe, egyéb tárgyakba fektetett tőkének kamatait egyáltalán, vagy csak alig tudták a tulajdonosok megszerezni. Különösen utalnánk a termelést nagyon drágító ún. begyújtási költségekre, amelyek az alacsony volumenű termelés miatt aránytalanul nagy költséggel terhelték a regiét. (A kemencéket első égetéshez 900—1000°-ra kellett felfűteni, s mivel a gyártás hamar leállt, ez a kiadás nem oszlott meg kellőképpen.) További jellemzője volt a debreceni téglapiacnak, hogy az itteni téglaárak 25—30%-kal az országos átlagár alatt alakultak ki.

96 Kiváltképp nagy volt az árdifferencia Debrecen és a főváros téglapiacai között. Budapesten az ezrenkénti egységár kis téglánál 36 pengő volt (1937), addig Debrecenben a nagyméretű téglát voltak kénytelenek a gyárak 20—21 pengőért adni. Budapesten ez utóbbi típust 40 pengőn felüli áron értékesítették.

97 Ezek után nyilvánvaló, hogy az együttesen nagy kapacitást képviselő üzemek elkeseredett versenyt folytattak egymással az első világháborút követő időben összezsugorodó helyi piaci lehetőségek saját céljukra való kihasználása érdekében. A tulajdonosok kiutat kerestek válságos helyzetükből, s természetszerűleg annak tőkés útját választották, kartellt alakítottak.

98 Egy sajnálatosan keltezés nélkül maradt irat szerint három debreceni gyár; az Alföldi Takarékpénztár Vulkán Téglagyára, a Hortobágy Téglagyár Rt, valamint a Tóth és Sebestyén cég közös elvként fogalmazta meg: „... szükség esetén a termelt téglát gyártási áron, vagy ha szükséges azon alul is eladjuk, csupán azért, hogy minden téglagyár szükségesnek lássa a kartell létesítését."

99 Az idézet érzékelteti a három gyár elszántságát. Hozzá kell azonban fűznünk, hogy korántsem ehhez, hanem a számukra sokkal kedvezőbb kartellesítés eszközéhez nyúltak. A már említett három üzem tulajdonosain kívül csatlakozott még a Debreceni Gőztéglagyár Rt, a Balogh és Vértesy, valamint a Mezőgazdasági és Ipari Kft (Klein-féle) téglagyár is és hatan ideiglenes társasági szerződést kötve létrehozták (1936. február 15-én) a „Debreceni Gőztéglagyárak Központi Eladási Irodáját". A név annyiban nem a valóságot tükrözte, hogy ennek a szervezetnek egész fennállása alatt sem valósították meg a központi irodáját. Nem kívánták ugyanis a lakosság kartellellenes közhangulata miatt sem, de a Debrecen sz. kir. város téglagyárának tervezett kibérlelése, megvétele előtt sem ebben a kezdeti időszakban nyilvánosságra hozni társulásukat. Titkolózásukra jellemző, hogy a kartell megbízásából, de nem a kartell nevében, hanem saját nevében köt szerződéseket Sebestyén Lajos, aki — mint az előző fejezetben utaltunk már rá — több téglagyárat kibérel (Herskovits, Szabó), illetve leállít. 95 HBmL IV. B. I. fokú Közigazgatóság iratai 1406/g 128. és DKK az 1912., 1917. és 1918. évekre. 96 HBmL VII. Cégbírósági iratok 2/d 69. és 87. 97 HBmL XI. ATI 201/b 3. 98 A debreceni téglakartell működésének részletes leírását 1. Szűcs Ernő: Téglakartell kialakulása és működése Debrecenben (1936—1944) című tanulmányában (Hajdú-Bihar megyei Levéltári évkönyv IV. kötet Szerk.: Dr. Gazdag István, Debrecen 1978.) 55—84 99 HBmL XI. ATI 201/b 3. 229