A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

öszveszedett voxok által candidaltattak" hárman, közöttük a volt főbíró: Szombati István, Meszena Sándor volt polgármester és Vadász László szenátor. A két előbbi megmaradt korábbi tisztségében, míg Vadász szenátorként dolgozott tovább.

49 A tisztújításról a magyar kamarához előterjesztett jelentés felülvizsgálata kapcsán már 1800. április 30-án felvetődött az a kérdés, mi indokolja a városnak 18 062 Ft összegű adósságát, amely az elszámolások táblázataiból nem derül ki. A szenátus a felvetett kérdésre nem válaszolt. Talán ez volt az oka annak, hogy a közgyűlésnek 1802. szeptember 27-én előterjesztett felségfolyamodványára a magyar kamara csak jóval később, 1803. április 9-én közölte, hogy a következő tisztújítás királyi biztos jelenlétében tartható meg. A közgyűlés ezzel kapcsolatban arról határozott, hogy a kinevezett Berzeviczy Pál kerületi táblai ülnököt „a restaurationak végbevitelére invitálni fogja."

50 Berzeviczy Pál 1803. május 7-én kezdte meg munkáját; elsőként a két testület tagjainak névsorát kérte, majd a tisztújító közgyűlést május 9-re összehívta. Beszédében elismerte, hogy a város vezetősége „Ő Felségének bölts rendeléseit és szándékait szentül teljesíteni tudta." A fürmender köszöntő szavai a király iránti „jobbágyi alázatosságot" hangsúlyozták. A biztos a tényleges választást május 12-re tűzte ki azzal, hogy május 11-ig az utcabeli szenátorok mutassanak be a magisztrátusnak „az utcákból minden tekintetben alkalmatos és érdemes cíviseket, akik közül candidalni lehessen." Ez megtörténvén, május 11-én, a magisztrátus a névsort a választott hites közönség összegyűlt tagjai előtt ismertette, megjegyezve, hogy „számosabban adván fel azért az individuumokat, hogy minden vacantiara hármat lehessen candidatio alá kiválogatni." A bemutatott személyekről a királyi biztos külön tárgyalást folytatott a szenátus egyes tagjaival.

51 Ez az eljárás ismét világossá teszi, hogy az utcák jelöltjeinek kiválasztásánál patríciusiarisztokratikus elv érvényesült, mert az utcai szenátorok nyilvánvalóan olyan tagok névsorát terjesztették az utcaszervezetekben lakó választók elé, akiket ők maguk személyesen ismertek, akik nem tartoztak az elégedetlenkedő polgárok közé és a szenátus számára korábban megbízható viselkedést tanúsítottak. Az utcák polgárjogú lakosai kizárólag a jelöltek közül választhattak, ezt viszont golyócskák igénybevételével, tehát titkosan tehették. Ilyen módon az utcák küldöttei lényegében a szenátus, tehát a kormányzótestület embereinek tekinthetők s ezzel a nagytanácsi tagok kiválasztásának első lépcsőjén a szenátus szándékai érvényesültek. A második lépcsőfokot a királyi biztos képviselte, aki viszont — mint fentebb olvasható — a vezető tisztségviselőkkel együtt több bemutatott személy közül választotta ki a szenátusnak és saját magának megfelelő egyént. Lényegében tehát ezen a fokon is a szenátus kívánsága teljesült, mert a nagytanács csak a kiválasztott három személy valamelyikét választhatta meg, újabb jelölésre már nem volt sem jogalap, sem más lehetőség, mint például a közfelkiáltás. Éppen ezért érthető, ha a választás alkalmával semmi rendzavarás nem történt: ugyanazok maradtak meg a korábbi tisztségekben, közöttük Komáromy Mihály fürmender, Meszena Sándor polgármester és Szombati István főbíró, aki már 41 év óta szolgált a városnál. A választás „szép csendességgel, egyetértéssel és renddel" ment végbe, mint a jegyzőkönyv írja.

52 Berzeviczy Pál jóakaratú, csendeshangú, megegyezés szándékára mutató utasításokat adott a szenátusnak, bármilyen ügyről volt szó; kezdeményezései elsősorban a városrendezésre irányultak, kevésbé érintették a kényesebb természetű személyi kérdéseket. Maga a közgyűlés elismerte, hogy a magisztrátus és a királyi biztos „a legjobb egyetértésben és közös munkásságban volt", mint ahogy az 1804. február 8-i jegyzőkönyv megfogalmazta. Ebben valószínűleg az is szerepet játszott, hogy nevezett mint a kerületi tábla ülnöke debreceni lakosként látta el főhivatású munkakörét,

53 ezért nem volt közömbös számára, hogy milyen „társasági" kapcsolatot tart fenn a városi vezetőkkel. 49. HBmL. IV. A. 1011/d. ftsz. 1/1800 sz. alatt és Közgy. jkv. 1799. dec. 30-án 117., 1800. jan. 1-én 123—130. old., valamint 1801. febr. 19-én 376. a jóváhagyás. 50. Uo. 1011/d. 6. ftsz. 16/1800. ápr. 30-án, 4/1803. márc. 16. sz. alatt és Közgy. jkv. 1802. szept. 27-én 121., 1803. ápr. 14-én 48. old., máj. 5-én 49. 51. HBmL. Közgy. jkv. 1803. máj. 7-én 50—53., máj. 11-én 54—55., máj. 12-én 56—63. 52. Uo. Közgy. 1804. márc. 22-én 57. A kamara jóváhagyása 1804. febr. 8-án. 53. Uo. Közgy. jkv. 1804. febr. 8-án 35. 172