A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Komoróczy György: Az állami ellenőrzés Debrecen önkormányzata felett 1779–1811. években

közönség továbbra is fennmaradt, de nem önkormányzati jogkörrel, hanem gazdaságpolitikai ügyek végrehajtásának kötelezettségével. A város közigazgatási élete nem szűnt meg, csak az önállósága volt függőben. Közgyűlést is tartottak, elsősorban az adóbehajtás, a terményszolgáltatás, a megüresedett tanácstagi helyek kiegészítése céljából, de utóbbi esetben csakis a királyi kerületi biztos jelölése alapján lehetett valamely személyt kooptálni. A jelölést 3—3 főben előzetesen a szenátus ejtette meg, majd az érdekeltek személyi adatait felterjesztette a kerületi biztoshoz, aki a saját akarata szerint döntött. A jóváhagyott jelölés után — kizárólag azok közül — történt a szavazás, tehát végeredményben a királyi biztos kívans'ága érvényesült.

22 A magisztrátus elleni panaszok tovább gyűrűződtek; azokról a kerületi biztos többször kért jelentést. A lakosság körében különösen a borkimérés körül voltak nagy viták, mert a polgárok egy része a szabad borárusítást tartotta indokoltnak és nem a korábbi rendszer fenntartását, amely a vezető tisztségviselőket előnyben részesítette. Dálnoky Pál, Borbély György polgárok többszörösen szerveztek önálló gyűléseket s mindezeknek egyik irányítója Bálintffiy János volt. De hasonló egyenetlenségek mutatkoztak a földmérés, a házutáni földek kiosztásának aránytalanságai, a béresföldek hasznosítása körül is. E kérdésben még a balmazújvárosi lakosokkal is többszörös ellentét merült föl és a debreceni panaszosoknak sikerült azok egy részét a debreceni szenátus ellen hangolniok. Az ellentétek nem csillapodtak le, hiába foglalkozott azokkal a közgyűlés 1787. június 18-tól többszörösen és szinte folyamatosan, a kerületi királyi biztos küldöttének jelenlétében.

23 A nem csillapodó ellenzéki hangulat okainak kivizsgálására a kerületi királyi biztos végül a nagyváradi kamarai adminisztráció vezetőjét: Klobusitzky Antalt bízta meg, akinek a városhoz intézett és 1788. szeptember 3-án tárgyalt levele megállapította, hogy Debrecenben hiányzik az „oeconomica coordinatio" és a feljelentések egészen más adatokat tárnak fel, mint a tanácsi jelentések akár a kishaszonvételek, akár az előfogat vagy erdőhasználat tárgyában. A bizottság mindjárt működése elején megvizsgálta a tárgyakra vonatkozó okmányokat. December 15-én megállapította az iratok nagyfokú rendetlen kezelését, hogy 1760 óta alig fedezhető fel az elszámolások regisztrációja, nem ellenőrizhető a különböző utasítások végrehajtása. A tanács jelentése szerint az iratokat Bálintffy János — maga az egyik feljelentő — rendezte, de főhatóságok és nem tárgyak szerint; a levéltár szűk helyiségben található, nem lehet dolgozni benne. A Klobusitzky bizottság 107 napon át vizsgálta Debrecen pénzügyeit, ezért részére 1791-ben 535 Ft napidíjat fizettetett ki a magyar kamara.

24 Az eredmény azonban nem volt megnyugtató, mert a feljelentések tovább folytak, sőt nagy obbfokú zavargásokra is sor került. II. József halála után az államigazgatás korábbi szervezetei újból megkezdték működésüket. Megszűnt az ország kerületi adminisztrátori szerkezete, az önkormányzati élet helyreállt. De továbbra is jellemző maradt az a megállapítás, amelyet Berzeviczy Gergely még 1789-ben fogalmazott meg, hogy „az államigazgatásban a legnagyobb fejetlenség tapasztalható. Az ügyek elszaporodtak, semmit be nem fejeznek, mindent elsietnek."

25 Az önkormányzatok határain belül „az egész országban minden vármegyék kedvetlen mozgásban voltának", mint azt az ugyancsak kortárs Keresztesi János megállapította. Ezzel egyidejűleg kibontakozóban volt egy olyan patrióta mozgalom, amelyről a titkos rendőrség főnöke, Gotthardi Ferenc írta 1792. július 30-án: „Magyarországon a polgárság és parasztság érzései már találkoztak a mágnások és prelátusok ellen." Egymásra talált —• Benda Kálmán szerint — „a jozefinista értelmiség és a nemesi ellenzék", de az értelmiség „már nem jozefinista, időközben ... mérföldes léptekkel haladt előre a radikalizálódás útján.

26 A II. József által kiadott rendeleteket figyelmen kívül hagyták. Ez indokolta id. Péczely Józsefnek 22. HBmL. Debr. közgy. jkv. 1788. okt. 31-én 565., 1789. márc. 26-án 283—284., ápr. 7-én 328., ápr. 30-án 358—362. 23. Uo. 1787. febr. 23-án 68—79., máj. 30-án 199., jún. 18-án 239., júl. 16-án 284., 1788. júl. 28-án 294—295. 24. Uo. 1788. szept. 3-án 405—406., szept. 7-én 414., 1788. dec. 24-én 499—500. és IV. A. 1011/d. ftsz 8/1791. jún. 15. Lásd még Komoróczy György: A pénzügyigazgatás Debrecenben. (Kézirat) 97. 25. Idézi H. Balázs Éva Berzeviczy Gergely, a reformpolitikus, 1967, Bp. 149. 26. Keresztesi i.m. 183. és Benda Kálmán: A magyar jakobinusok iratai (Bp., 1952—1957) I. LII. old. 165