A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

Az ohati Szabó Péter bíró Serényi Mihály jobbágya: „.. .Vernek bennünket, úgy hogy ki sem merünk menni a határunkba is és mivelhogy árpánk nem termett és nem adhatunk, azt mondják... a töröknek előhoznád és mitőlünk eltagadod, vagy pedig vernek." A dézsmások felől ezt írja a bíró: „... bort hozzatok és az szerint gazdálkodtak mégis két-két forintot vettek törvény felett rajtunk..." A kabaiak így panaszkodtak: „Az harmincad felől pedig azt mondhatjuk, hogy mi Szabolcs Vármegyében laknánk, de a harmincadot Bajomba viszik más pártra, mihelyt harmadfű lészen marhánk hát Szent György nap után meg be írják is 33 dénárt vesznek rajta, ha pedig bé nem vallják hát Jargallót küldenek neki ki és bírságot vesznek rajtunk..." (Jargallónak nevezték az adószedőket, mivel lóval jar galták (nyargalták) be a hozzájuk tartozó adókerületet.)

63 Járásunkhoz tartozó két kuriális, egytelkes, nemesek által lakott helység Földes és Sáp volt. Elvétve az itt lakók és nem nemesi telken gazdálkodó jobbágyháztartásoktól vettek dézsmát, de általában az egri dézsmások tiszteletben tartották mindkét faluban lakó kuriálisták nemesi kiváltságait. A váradi kapitányok azonban 1610-től Földesen és Sápon is tizedet szedtek és a szarvasmarhák után harmincadot követeltek. A két helység nemesei azonban küldöttséget menesztettek Bethlen Gáborhoz, aki 1624-ben utasítást adott Bihar vármegyének, hogy a két nemesi falu lakóinak ügyében tanúkat hallgassanak ki. E tanúvallomás alkalmával, egy XVII. század elején készült másolat szerint, Földesről, Sápról és Berettyóújfaluból 28 tanút hallgattak ki, akik eskü alatt egyértelműen azt vallották, hogy a két nemesi helységben soha sem volt harmincad adás, vám- és dézsmaszolgáltatás. Hajdú Márton földesi 63 éves nemes ember vallotta: „Én ennyi esztendős létemre nem tudom soha, hogy Sápon és Földesen eladó marhának harmincadja eladónak feliratása itt dézsmálás valamely fejedelem számára, az két megnevezett nemesi helynek földjeinek semmi földi gyümölcséből, sem pedig vám vétel lett volna..." Nagy Benedek 80 éves Berettyóújfalusi lakos, de sápi születésű ember elmondta, hogy: „Míg a Hadaknak előtte is Eger Várába lakván huszonnégy esztendeig és Egerből küldetett alá az dézsmásokkal is, de soha az két nemesi helyen Sápon és Földesen se dézsmát se Harmincadot... nem tudna... "

64 A dézsmajegyzékekből úgy tűnik, hogy 1576-tól zavartalanul folyt az egész járás területén az egri vár javára a dézsmaszedés egészen 1608-ig. Ekkor Bajom vára a hozzátartozó falvakkal együtt Miskolci Nagy András birtokába került. A nagyhatalmú hajdúkapitány nem engedte dézsmálni a birtokába jutott sárréti falvakat. A dézsmaszedők kénytelenek voltak megelégedni azzal a nyilatkozattal, melyet a hajdúkapitány aláírásával megerősítve átadott nekik: „Bajom, Udvari, Szerep, Nagyrábe, Rétszentmiklós, Mezőszentmiklós, Szovát Tetétlen. . . Ezeket nem engedem senkinek minthogy ezen helyeket felséges uram nekem konferálta országával együtt Nagy András... "

65 Ebben az évben nemcsak Nagy András, hanem kisebb hajdúvezérek maguk számára foglalták le egy-egy település dézsmáját. Mindössze Nádudvar, Ebes, Hegyes, Köteles és Újváros jegyzékét találtuk meg 1608-ban. Ladányban Bódi Mátyás és Tót András hajdúvezérek, Kisrábén, Bárándon Németi György — bizonyára a váradi vár megbízottja — Szoboszló dézsmáját Szilasi János hajdúvitéz, Nádudvarét Dombay Mihály 60 forintért váltotta meg. Sáp és Földes azért nem szolgáltattak dézsmát, mert kuriális nemesi telken gazdálkodtak, nem pedig úrbéres földeken. Macs, Ohat, Zám, Angyalháza, Sziget pedig háborús események miatt felégve, lakatlanul állt. 1608 szeptemberében Erdély és Magyarország közötti úgynevezett első kassai egyességben szó esett a nádudvari járás falvainak sérelmes helyzetéről és tisztázni próbálták a vitás 63 SzSzmL. Fasc. 9. no. 16. 1588. év. 64. SzSzmL. Fasc 22. act. no. 48. 1721. Igen érdekes még Szőke Márton sápi 40 éves nemes ember vallomása: „Mikoron ennek előtte marháimbul eladtam emlékszem rá, hogy a bajomi harmincados kérte tőlem a harmincadot de én egy fillért nem adtam, mert én nemes ember lévén nem tartoztam véle. Debrecenben is egynéhányszor amikor sajtot és egyebet árultam, noha úgy fel is rakták és el is vitték sajtjaimat a harmincadosok, hogy cédulát nem váltottam tőlük, de én soha egy baktat sem adtam nekik, hanem ismét megadták elvett marháimat bizonyosok lévén nemességem felől. Tartó marha feliratás, vámvétel és dézsmálás valamely fejedelem idejében az Két Nemes Helyen soha nem tudom, hogy lett volna..." 65 OL. Reg. Dec. Szabolcs. 9792. 1608. év. 143-