A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Molnár Ambrus: Jobbágygazdálkodás és dézsmaszedés a nádudvari járásban 1550–1650 között

kérdést. A nádudvari járás dézsmáját az egység alapján a magyar királynak ítélték, de Nádudvar helysége az erdélyi fejedelem birtokában maradt továbbra is. Ennek a megegyezésnek nem sok hatása lehetett, mert 1609-ben járásunkból mindössze Szoboszló, Ebes, Köteles, Hegyes és Újváros dézsmáját tudták beszedni a királynak. A többi helységekre nézve csupán ez a megjegyzés áll a jegyzék végén: „A kimaradt falvakat a hajdúkhoz való közelségük miatt és azért nem dézsmálhatták, mert a hajdúk erőszakkal magukénak tulajdonították azok dézsmajövedelmét. Több falu erőszakoskodásuk miatt pusztán áll." 1612-ben is csupán 8 helység jegyzékét találjuk a nádudvari járásban. A többieket a hajdúk tartották magukénak. A következő évekről nem tudunk biztosat, mert újra szokásba jött a dézsma árendába adása. A bérbeadó azonban nem az egri püspökség, hanem a kamara volt. Úgy tűnik, hogy Erdély területi változásai következtében előállott új helyzetben a kamara úgy akarta megmenteni a nádudvari járás dézsma jövedelmét, hogy magánosoknak bérbeadva, ne kelljen az erdélyieknek, illetve a váradiaknaic a rendelkezésére bocsátani. Ezek a jövedelemmentő kísérletek azonban nem odázhatták tovább ennek a hosszú évtizedek óta tartó vitának a megoldását. Szabolcs megye közgyűlése utasította Kércsy János nevű követét, hogy a pozsonyi országgyűlésen tiltakozzék az ellen, hogy az erdélyi fejedelem több Szabolcs megyei helység dézsmáját a maga javára szedeti: „Vannak egy néhány faluk az Mi Vármegyénkben Szabolcsban úgy mint Nádudvar, Újváros, Hort, Polgár, Szentmargitta, Csege, Ohat, Egyek, Zám, Püspökladány, Kába, Sáp, Földes, Tetétlen, Szoboszló, Hegyes kiknek mind Harmincadját, mind Dézsmáját az erdélyi fejedelem ő felsége számára percipiállják és veszik, holott ezek a faluk az Mi Vármegyénkben s Császár Urunk ő Felsége ditiojába vágynak..." „Installja azt mi követünk az Nemes Országnak Ő Felsége ezt is igazítsa el erdélyi fejedelem ő felsége követével, hogy az ő felsége Jurisdictioján és határán békét hagyanak és ő felsége számára szolgáltassák mind Harmincadját, Dézsmáját és egyebeket..."™ A szabolcsi követi utasítás természetesen nem említi, hogy a Bihar megyéhez tartozó falvak dézsmáját pedig a Szabolcs megyei dézsmások szedik be. Ebben az ügyben egyébként ebben az esztendőben szeptember 19-én egy újabb levélváltás történt. Thurzó nádornak a kérdésére válaszolt ebben az ügyben Deregnyői Ferenc kamarai tisztviselő: „írt vala nagyságod az elmúlt Napokban hogy Bihar vármegyében lévő faluk dézsmáit, az Confeoderatio tartván magukat, ha ennek előtte is az Erdélyi Fejedelem Számára percipiálták, hogy ennek utánna is oda percipialni engednék felkerestének szorgalmatosan minden Regestrumokat itt a Kamarán, ez miben legyen némely faluknak Bihar vármegyében állapotjuk. Nagyságod ez levelünk mellett lévő Signaturaból megértheti... amellől most sem mehetünk el. Éltesse Isten Nagyságodat sokáig jó egészségben... Cassoviae 19 7 bris 1613.. ,"

67 A kamarai tisztviselő által említett jegyzékben azt találjuk, hogy a Bihar megyében fekvő Bajom, Szerep, Ladány, Kisrábé, Nagyrábé, Rétszentmiklós, Torda, Kába, Egyek dézsmája nem a váradi, hanem az egri püspöké volt. A kamara — mint arról az 1565. évi Szent János Könyvé-ben írva van — az egri püspöktől bérelte a nádudvari járás dézsmáját. 1615-ben a járás dézsmáját a kamara kiadta „albérletbe" négy Szabolcs megyei nemes embernek. A szepesi kamara a bérleti szerződésre való hivatkozással felhívta a dézsmabérlők figyelmét, hogy: „... mindenütt igaz Regestrom szerint dézsmáljanak és bizonyos helyre berakják és mind azon helyen legyen valameddig az Erdélyiekkel azon Processus felől való végzés végbe ne menjen, ha Erdélyiek a törvény, valamint ebben a Processusban megítélne tartozzanak róla számot adni, ha pedig mind ide ő felsége számára maradna éppen annak dézsmája, tartozzanak in Arendám érette adni Négyszázhuszonöt köböl búzát, harminckét köböl tavaszit és oda adminisztrálni ahova az ő felsége kamarája parancsolja..." Az 1615. évi dézsmát tehát a kamara árendátorai az egri vár fenntartására, tehát a magyar király számára szedték be, de nem használták fel, mert tárgyalások folytak a dézsmajövedelem további sorsa felől. Ezek a tárgyalások nem akadályozták meg a váradiakat abban, hogy a következő, 1616. évi dézsmát vitás terület helységeiből ők szedjék be. Erre utal a tanúvallomási jegyzőkönyv, melyet Nagy Vince és Szilágyi Balázs „Ő Felsége Kállai Végh 66 SzSzmL. Fasc. 31. no. 3. 1613. Ugyanakkor a Szabolcs megyei követ tiltakozik az ellen, hogy a hajdúk sok helységből összeszedik a dézsmagabonát és a törököknek eladják. Vö. Varga i. m. 67 OL. E. 196. Archívum Família Thurzó. Fasc, 71 No. 33. 1613. év. 144