A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

„biztosít" számára az, hogy fejedelemsége választásból fakad. S ha a Habsburg-kormánykörök előtt Homonnai ellen szól az is, hogy kelet-magyarországi birtokai ott is befolyást hoznának számára erdélyi fejedelemsége esetén, akkor ez Rákóczira is áll. A Habsburg-kormánykörök­nél tehát van keresnivalója egy újabb trónkövetelőnek. Egyben pedig arra is számíthat Ecsed, hogy a porta elidegenedik Homonnaitól. Hiába küldte el neki kétszer is a fejedelmi megerősítő jelvényeket, az sem februárban, sem március­ban nem mert fegyverrel bemenni Erdélybe, s Rozgony után valóban egyre határozotabban elzárkózott a töröktől, Rákóczi pedig, látni fogjuk, hiába igyekszik megnyerni a portát, az sohasem tekinti a saját emberének. így Báthory Gábor és köre arra számíthat, hogy a török közömbösen vesz egy erdélyi fejedelemváltozást — utána pedig, anyagi áldozatokkal, meg­nyerhető lesz. Magukra az eseményekre térve, Báthory Gábor feltehetően mindjárt a rozgonyi gyűlés után követet küld fel Prágába. Rudolfhoz fordul. Attól alappal tart, hogy Mátyás főherceg és köre még mindig több pártolást nyújtana Homonnainak, mint neki. S most az a különös, hogy az országbíró Báthory István által reformátusnak nevelt Báthory Gábor (akinek egyik főtanácsadója az ismeretesen erős református Bethlen Gábor) még az ellenreformációs buz­galmat is felhasználja trónigényei érvényesítéséhez. Báthory Gábor fő patrónusa a prágai udvarban az újdonsült esztergomi érsek s e rangja révén főkancellár Forgách Ferenc — aki minden kritika nélkül készpénznek veszi Báthory Gábor ígéretét az ellenreformáció végre­hajtására és a katolikus egyházi javak visszaadására. 92 Ha azonban Forgách Ferenc Báthory támogatja, akkor arra is számítani lehet, hogy a Mátyás főherceg mellett levő magyar tanács püspök tagjai is amellé állnak, s tán mások is. A magyar tanács egy 1607. március végi— április eleji állásfoglalásában egyébként is felmerült már az az ötlet, hogy Erdélyt, a lehető­séghez képest, helyes volna „inter duos litigantes" elfoglalni s egy katolikus személy kezére adni, aki a császárnak tartaná. 93 Nos, most itt a „császárhű, katolikus személy" — Báthory Gábor, s mögötte olyan politikusok, akik számára mi sem távolabbi, mint ez a császárhűség és katolicizmus. Mindenesetre a prágai udvar 1607. június közepén végleg levenné a napirendről Ho­monnai Bálint erdélyi fejedelemségét. A magyar kancellár június 19-i felség elé terjesztése, mintegy végkielégítésként, 300 000 tallérnál értékesebb birtokok adományozását javasolná Homonnai számára (valójában kezén hagyásukat), s grófi címet — azzal a feltétellel, hogy az a török koronát s a töröktől nyert megerősítő jelvényeket szolgáltassa be a császárnak. Ugyanakkor pedig megszületik a döntés is Báthory Gábor mellett. Őt Rudolf gubernátornak küldené le Erdélybe, egyben most már nyilvánosan is érvénytelennek deklarálva a bécsi bé­kének legalább is Erdélyt illető részeit. 95 Már az Erdélybe induló királyi biztosokat is kineve­zik, Forgách Zsigmond és Dóczi András személyében 96 — az iratok expediálása azonban késik. Közben ti. Sennyey Pongrác, Rákóczi követe Prágához közeledik. Sennyei küldetése a fejedelmi tanács 1607. május közepi kibővített ülésének eredménye. Rozgonyra Rákóczi is reagál, kb. ugyanolyan gyorsan, mint Ecsed — csak Homonnai utaz­gat ide-oda kelet-magyarországi birtokain, Thurzó György közvetítését s a császár döntését várva. Sennyey most Erdély politikai életének egyik első személyisége, tanácsúr, viseli az ország generálisa tisztét is — az utóbbinak persze a nála katonailag amúgy is aránytalanul tapasztaltabb Rákóczi mellett nincs sok tartalma. A követségjárásra elsősorban 1604— 1606-i töretlen Habsburg-hűsége predesztinálja: ő lehet a legelfogadhatóbb tárgyaló partner a Habsburg-körök számára. A kibővített tanácsülés most igen diplomatikus formában kí­sérli meg elnyerni Rákóczi számára a Habsburgok jóindulatát. Mentegetődzéssel kezdik: a már korábban is feltett okokból kénytelenek voltak Rákóczit a császár tudta nélkül feje­delemmé választani, ezzel azonban nem akarták Rudolf méltóságát csorbítani. Azt kérik, hogy a császár erősítse meg Erdélyt azon jogaiban, amelyekkel I. Ferdinánd korától Báthory Zsigmondéig élt, s amelyeket Rudolf az utolsó prágai szerződésben is [tehát nem a bécsi bé­92 Uo. V. 347. 93 Uo. V. 333. 94 Uo. V. 342. 95 Uo. V. 524. 96 Uo. V. 342. 100

Next

/
Oldalképek
Tartalom