A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

kében] helyben hagyott. Rákóczi megerősítését várnák, s fejedelmi címe elismerését is. A követség további tárgyai: a császár tartsa féken a trónkövetelőket, elsősorban Hornon* nait, adassa vissza vele Husztot és Kővárt, valamint az erdélyieknek e várakban letett s Homonnai kezére került javait, s végül fizettesse vissza a birtokai által Erdélyben felvett kölcsönöket.

97 Rákóczi maga, titkos utasításképpen, még azt is hozzáteszi ehhez, hogy ő kész azonnal kijönni Erdélyből, ha a császár úgy dönt.

98 Sennyey követi megbízólevele 1607. május 20. után kelt. Útközben (Kassán, Bécsben, esetleg másutt) folytatott tárgyalásai nem ismeretesek. Július 2-án ér Prágába. Még aznap tárgyal Forgách Ferenccel, előadja neki követsége célját.

99 S most megindul a harc a Habsburg-udvarokban is, most már Báthory Gábor gubernatorsága, ill. fejedelemsége hívei és ellenzői közt. Forgách Ferenc Sennyey felérkezése után még inkább indokoltnak látná Báthory Gábor Erdély élére állítását,

100 bár most már fejedelemként, nagykorúságáig Sennyeyt s másokat adva mellé kormányzókul

101 (itt a mézes madzag Rákóczi követe számára). Még határozottabban kiáll Báthory mellett akkor, amikor Daróczy Ferenc (jeleztük: a Habsburg-kormányzat titkos megfigyelője az 1607. júniusi országgyűlésen) jelenti, hogy az erdélyi rendek ismét kiűzték a jezsuitákat. (Daróczy jelentése csak a katolikus rendek tiltakozásáról tud, Rákóczi tanúsítványáról nem — pedig a jezsuitáktól, akiket személyes védelmébe vesz, tájékozva lehetett erről is

102

). A főkancellár megkísérli megnyerni álláspontjának Mátyás főherceget s a titkos tanácsot is.

103 Döntés azonban nincs, egyelőre más erők is játékban vannak. A Habsburg-birodalom legfelső katonai irányító szerve, a Haditanács 1607. augusztus 2-án úgy foglal állást, hogy tovább kell alkudozni Báthoryval és Rákóczival: ki milyen feltételeket ígér?

104 Egyelőre azonban nincs döntés, a két Habsburg-udvar feltehetően azért nem kíván most véglegesen állást foglalni Erdély kérdésében sem, mert a bécsi béke által létrehozott egész politikai rendezést akarja drasztikusan felborítani — s az általuk kívánt új rendben Erdély helyzete is merőben eltérne az 1606 végitől. Közben Sennyey várakozhat Prágában (ahol Forgách Ferenc újra megkísérli megnyerni Báthory Gábor számára), választ azonban nem kap követségére. Azzal maga is tisztában van (ő, aki 1604—1606-i Habsburg-pártisága ellenére 1607-ben az önálló, rendi hegemóniájú Erdély gondolatának talán legkonzekvensebb képviselője), hogy a Habsburg-kormánykörök mindkét csoportja egészen más kategóriákban gondolkodik, mint ő. „Én úgy veszem eszemben Erdélyt úgy tartják itt; mint sajátjokat" — írja szeptember 10-én Prágából Pettkinek —, „mitül legyen, azt nem tudom."

105 Sennyey nyilván közvetlenül Rákóczit is tájékoztatta arról, amiről kancellárját. A fejedelem felmérhette, hogy a Habsburg-kormányzat számára ő nem megoldás Erdélyben. Közben pedig Báthory Gábor Erdélyben is készíti elő a talajt magának. Ott a fogódzó most a jus ligatum 1607. júniusi feloldása és ennek végrehajtása. A feloldást elvileg kimondani még könnyebb volt; a tényleges végrehajtás már nehezebb. A Gálffy és Gyulay halála által elkobzott birtokok szét vannak adományozva, egykori birtokosaik csak peres úton juthatnak hozzájuk. Ha azonban visszaítélték őket, akkor az 1592 utáni adományost kárpótolni kell — ha másunnan nem lehet, a fiscus rovására. A mellény kigombolása és újra begombolása tehát nem is olyan egyszerű. Ha a jus ligatum feloldásának végrehajtása nem halad elég gyorsan, akkor az 1590-es évek veszteseinek elégedetlensége nő. Ha erélyes kézzel nyúlnak a dologhoz, az új adományosokat sértik vérig, vagy pedig a fejedelmi hatalom pénzügyi bázisát kezdik ki — amelyet Rákóczi Zsigmond kezdettől megpróbált erősíteni. Ebből a körből nincs kitörés; Báthory Gábor már mint fejedelem maga is fel kellett hogy függessze a jus ligatum feloldásának végrehajtását. Most azonban még nyugodtan agitáltathat a jus ligatum feloldása mellett, hisz nem az ő fejének kell fájnia a megoldáson. Maga ugyan csekély mértékben részes a dologban, hisz 1599-ben apját és András nagybátyját kivették a jus ligatum alól (legfeljebb 97 Uo. V. 527—9. 98 Uo. V. 527. 99 Uo. V. 526—7. 100 Uo. V. 527. 101 Uo. V. 344. 102 Uo. V. 344—5., 525—6. 103 Uo. V. 346—7. 104 Uo. V. 347. 105Mr7/XII. 128—9. 101