A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978 (Debrecen, 1979)

Történelem - Trócsányi Zsolt: Rákóczi Zsigmond (Egy dinasztia születése)

húzni az időt, ha kell — ez Thurzó álláspontja. Rákóczi halálhíre persze vaklármának bizonyul, az állásfoglalások azonban nem érdektelenek. S az sem, amit Imreffi művel Erdélyben a rozgonyi gyűlés után (ha hinni lehet Homonnainak). Országszerte elhíreszteli, hogy a császár Huszttal és Kővárral elégítette ki Homonnait, s ez le is mondott erdélyi trónigényéről.

87 Ecsed láthatóan nem mondott le követeléseiről, s most Homonnai ellen kelt hangulatot. Az epizódokon túl azonban az a lényeges: hogy foglal állást Thurzó most már nem Pozsonyban, hanem Bécsben? Nevezetes 1607. május 13-i votuma Erdély státusáról abból indul ki, hogy Erdély a magyar koronához tartozik, nincs hát joga önálló fejedelemválasztásra, a császárnak mint magyar királynak consensusa nélkül. Bocskai Thurzó álláspontja szerint nem volt Erdély választott fejedelme, erőszakkal vette kézhez Erdélyt. A bécsi békét pedig Thurzó is semmisnek tartja, a Habsburg-kormánykörök álláspontjával lényegében megegyezően. A királynak — érvel — Magyarország és Erdély nagyobb romlásának megelőzésére oly dolgokba is bele kellett mennie a békekötésben, amelyek a korona jogainak ellenére vannak. A békeszerződés azonban Thurzó szerint csak Bocskait illette — az meghalván, a szerződés semmis, Erdély visszaszállt a magyar koronára. A király nem engedheti csorbulni saját méltóságát azzal, hogy olyasmit tűr el Erdélyben, ami a korábbi szokások ellenére való. Az erdélyiek pedig ne bízzanak a törökben, s ne akarjanak elszakadni a magyar királytól. Eddig azzal menthették magukat, hogy Bocskai és Rákóczi választására a kényszer vitte rá őket. Most nincs kényszerhelyzet, várják meg hát a király döntését.

88 Rudolf, ismereteink szerint, nem hoz döntést — Homonnaihoz azonban le kell hogy jusson Thurzó (s nyilván a magyar tanács egésze vagy többsége) állásfoglalásának híre. Ez indíthatja arra, hogy amikor Rákóczi 1607. május végén személyes találkozásra Erdélybe hívja, június elején be is megy. Tárgyalásaik részletei nem ismeretesek. Csak az bizonyos, hogy Homonnai ezek után nem lép fel újabb erdélyi trónigénnyel, s igen határozottan elzárkózik a török minden közeledési kísérlete elől.

89 Homonnaitól Rákóczi most már nyugodtan ülhet erdélyi trónján. Báthory Zsigmondtól is, akinek a neve most is szóbakerül — de csak szóbakerül. Már 1607. február 10—12. tájt híre jár Bécsben is, Prágában is: a császár őt bízta meg Erdély kormányzatával, többek között Bastát is melléje adta.

90 Mikor márciusban a dolog komolyabb formában szóbakerül, Thurzó György és Forgách Zsigmond, akik ismerik a „helyszíni" viszonyokat, határozottan Báthory Zsigmond bevitele ellen foglalnak állást, azzal az indoklással, hogy az ország amúgy is igen sokat szenvedett, s egy ilyen kísérletből csak nagy bajok jöhetnek ki. Rudolf tanácsosai ingadoznak: be kell-e vinni Báthoryt vagy jobb meghagyni Rákóczit? A magyar tanács pedig (március 23-i állásfoglalásában) helyeselné ugyan Báthory bevitelét — ha azonban ez lehetetlen volna, jobbnak tartaná Rákóczi meghagyását fejedelemségében, mint Homonnai hatalomra jutását.

91 Rövidesen Bécsbe és Prágába érkezhet Homonnai márciusi akciójának híre, s minden Habsburg-kormánytényezőnek be kell látnia, hogy ebben a helyzetben Erdélybe küldeni Báthory Zsigmondot irreális. Neve nem is merül fel többé a Rákóczi fejedelemsége körüli vitákban. A másik Báthory, Gábor (s vele az ecsedi törzskar) már egészen más fajsúlyú. Ecseden mindenről tájékozódnak, pontosan elemzik a helyzeteket és azonnal akcióba lépnek, ha erre lehetőség nyílik. A rozgonyi gyűlés után pedig ez a lehetőség eléggé nyilvánvaló. Homonnai most már a császár döntésére vár, nem lép újabb akcióba. Az viszont Bocskai halála óta világos, hogy a Habsburg-politika erősen tart Homonnai Bálinttól, a török emberének tartja, s Bocskainak nemcsak trónja, hanem politikája örökösének is. A Habsburg-kormányköröknek Rákóczival szembeni tartózkodásából azonban az is kivehető, hogy őt se tartják végleges megoldásnak (eleve vaskos meglepetés volt számukra fejedelemsége, az 1604 előtt, királyi tanácsos korában se vitt politikai szerepet, amely akár Rudolf, akár Mátyás köre számára lehetségesnek és kedvezőnek tüntethette volna fel fejedelemségét), s még külön antipátiát is 87 Uo. 290—2. 88 Uo. 293—4. 89 UÖ. 294. o; Szilágyi S.: A Rákócziak... 149—51. 90 Veress: Documente VIII. k. 3. 91 EOE V. 332. 99