A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Benda Kálmán: Az uszkókok Tiszántúlra telepítésének terve 1605–1608-ban

re. Kapjanak földet, de legyenek szabad parasztok, akik földesurat nem ismernek, egyetlen uruk a császár, akinek szavára kötelesek bármikor és bárki ellen fegyvert fogni.

8 A főherceg nem véletlenül gondolt Magyarországra, s nyilván elsősorban nem is azért, mert Zengg és vidéke a magyar korona felségterülete volt, aminek egyébként az uszkokok is tudatában voltak. Úgy annyira, hogy a bécsi haditanács intézkedései ellen több ízben fordultak panasszal a magyar országgyűléshez, amely többször védelmükre is kelt.

9 A terv hátterében mégsem ez volt, hanem a Bocskai vezetésével 1604 őszén kibontakozó szabadságharc. Miután Bocskai megnyerte a nemzeti ügynek az addig bécsi zsoldban álló hajdúkat, a Habsburg ellenállás teljesen összeomlott; nem volt pénz, külföldi segítségre sem volt kilátás, maradt egyetlen gyenge reménynek az uszkokok felhasználása. A tárgyalások részleteit nem ismerjük, nyilván lassan haladtak, különösen ilyen nehéz időkben, amikor a magyar csapatok nem egyszer Bécsig hatoltak. 1605-ben a béketárgyalások is megindultak Bocskai és az udvar közt, s az 1606-os bécsi béke elismerte Magyarország különállását a Habsburg birodalmon belül; a császári intézkedések több vonatkozásban szinte a magyar rendi jóváhagyástól váltak függővé. Ilyen körülmények között viszont még nyert fontosságában az uszkokok Magyarországra telepítésének terve. Ezért Bocskai 1606 végén bekövetkezett halála után, de még mielőtt a bécsi béke törvénybeiktatására sor került volna, az udvar újra elővette a tervet. Rudolf császár utasította öccsét, Mátyás főherceget, Magyarország kormányzóját, hogy lépjen ez ügyben érintkezésbe a legfőbb magyar méltóságokkal. Mátyás főherceg ravaszul fogott a dologhoz. Ahogy a magyar királyi tanácsosokhoz írt levelében olvassuk: Néhány horvátországi vlach ezred, mert zsoldjukat több hónapja nem tudják fizetni, elégedetlenségében azzal fenyegetőzik, hogy átáll a törökhöz. A Porta örömmel fogadta ajánlkozásukat, s felajánlotta nekik, hogy teljes szabadsággal Dél-Magyarországon, Mohács körül letelepíti őket. Nehogy ez a Magyarországra káros és veszélyes dolog bekövetkezzék, utasítja a tanácsosokat, hogy az említett vlachoknak a Tiszántúl keressenek alkalmas területet, ahol mint kiváltságos katonanép minél előbb letelepedhetnek. A tanácsosok a leghatározottabban ellenezték az általuk „Rasciani"-nak nevezett uszkokok Magyarországra telepítését. Igaz, hogy a Tiszántúl népessége meglehetősen megritkult — írták —, de azért minden földnek van földesura, a telepítés tehát csak a földesúri jog ellenére történhetne. Már pedig veszélyes a magyar nemesség ellenállását kihívni, most, amikor a felkelés hullámai még alig csitultak el. Egyébként is, az ilyen telepítés kihívná a magyar hajdúk haragját, s ebből nagyon könnyen fegyveres harc támadhat; ez pedig az amúgyis elpusztult ország végromlását okozhatja, esetleg török beavatkozást von maga után. A telepítéshez különben is az országgyűlés jóváhagyása szükséges.

11 Eközben, 1607 április 23-án, II. Rudolf Prágában a magyar kancelláriával elkészítette a „vlach-uszkokok" Gomoria és Murvicza környékén tartózkodó csapatai részére a latin nyelvű ünnepélyes kiváltságlevelet, amely kinyilvánítja: az uralkodón kívül senki úr alá nem tartoznak, teljes adómentességet és szabadságot élveznek „azon a földön, amelyen 8 „Diejenigen Walachen und ihre Privilegia betreffendt, so von den Turggen herüber gefallen seint." Kriegsarchiv, Bécs. Hofkriegsrat. Prager Hofkriegsrat-Akten. Fase. 72. No. 142. (A „Note des privilegii, welches die Wallachische Uskoken in Crabaten betrifft," azokról intézkedik, akik az alábbi helyeken élnek: „Gomeria, wie auch Klain-Muranicza, sambt denselben Gezürckh, Gebürg, Walder und Heymaden benandltich von der Khlain Khlekh biss auf die Vstanke, oder ZusambenfJiessung der Dabra und Vetunschkicza, so dann weiter Verlicza, Kamenskho, Varkonskho, Pleschnicza, Melhenskhebilekh, Potshovoda, Zopoloniza, Okhaglikh, Radigorina und Gorniolase." 9 Ld. a zenggi őrség levelét: Haus-, Hof- und Staatsarchiv. Bécs. Hungarica, Miscellanea Fase. 422, Conv. a), Fol. 7—8. —• Egy másik, a zenggi őrség kapitánya által Mátyás főherceghez írt levél: uo. fol. 9—10. Külzetén a főherceg kancelláriájának följegyzése: „Bedarf keine Erledigung." 10 Mátyás főherceg levele, Bécs 1607. márc. 8.: Magyar Országos Levéltár. A Thurzó család levéltára. Fasc. 25., No. 11. 11 A Kassán, 1607. márc. 27-én kelt levél fogalmazványa: uo. Fasc. 2. No. 9/14. 198