A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Benda Kálmán: Az uszkókok Tiszántúlra telepítésének terve 1605–1608-ban

élnek", aminek fejében a császár-király, illetve megbízottja parancsára kötelesek a török ellen fegyvert fogni.

12 Hogy a kiváltságlevelet megkapták-e az érdekeltek, vagy sem, nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a telepítés tervét az udvar kénytelen volt elejteni. Magyarországon 1607 őszén kitört a nagy hajdúfelkelés, melynek erejére támaszkodva a nemesség fegyveresen szembefordult II. Rudolffal, s 1608 tavaszán a magyar trónról is lemondatta. Utóda, öccse, Mátyás főherceg az 1608-as országgyűlésen teljesen a győztes magyar rendiség hatalma alá került, a telepítési tervet senki sem merte előhozni. Sőt, mintha csak ezekre az elgondolásokra, akarna válaszolni, az 1608-as pozsonyi országgyűlés koronázás előtti 11. és 12. törvénycikke kimondja: a horvátországi véghelyekről minden német katonát ki kell vonni. Ez egyet jelentett az uszkokok védelmével. A magyar országgyűlés hozhatott bármilyen törvényt, a tényleges helyzet a dalmáciai határon nem eszerint alakult. Az uszkokok nem hagytak fel korábbi életmódjukkal, s Velence szabályos hadjáratot indított ellenük, illetve a Habsburg birodalom adriai birtokai ellen. A Signoriával való béke helyreállítására végül is hosszas huzavona után csak egy mód volt: II. Mátyás császár spanyol közvetítéssel 1617. szeptemberében megkötötte a madridi békét, melyben kötelezte magát az uszkok kalózkodás teljes felszámolására. Nemsokkal ezután a császári csapatok bevonultak a horvát tengerpartra, s irtózatos kegyetlenséggel megtörték az uszkokok erejét. A harcosok egy része elesett, vagy bitón végezte életét, másrészüket családjukkal együtt száműzték. Néhányan távolabbi végvárakba kaptak beosztást.

13 Mennyivel szerencsésebben jártak sorstársaik, a magyar hajdúk, akiket Bocskai fejedelem szabad paraszti kiváltságokkal letelepített, megmentve ezzel őket az uszkokok sorsától. 12 „... Item quod ratione fundi et sessionis, quem incolunt et inhabitant, siquidem a solitudine et desolatione dures suis laboribus et sudoribus eum vindicarunt et colere caeperunt, nullius dominorum terrestrium, sed solius Majestatis Nostrae et successorum Nostrorum, legitimorum scilicet Hungáriáé regum, personae subjecti esse, ас post Majestatem Nostram, a praefata eius dilectione, archiduce Ferdinando etc., et post ipsius dilectionem a supradicto confiniorum Croatiae generali capitaneo nostro, moderno et futuro dependere atque in rebus bellicis et praesertim defensionem patriae concernentibus illius jussis et mandatis obedire et obtemperare, et postulante necessitate, confestim viritim contra hostes Turcas insurgere, viriliter contra illos pugnare et vim omnem armis animose propulsare et repellere, neque ullos martalosios et praedones turcicos palam vel occulte ad ditionem nostram et provincias ei vicinas ad agendam praedam per medium eorum transire permittere, sed illorum conatus confestim detegere, contra eos insurgere et vel captivare, vel vero neci tradere debeant et sint obsticti. Annuimus praeterea illis benigne, quod in rebus eorum politicis, veluti in superiorum suorum, seu judicis electione ac juris et justitiae administratione et quorumvis negotiorum suorum directione, illis omnino libertatibus, juribus et privilegiis, quibus caeteri in supradictis regnis nostris Croatiae et Sclavoniae commorantes Walachi et Uzkokii utantur et gaudent, frui et gaudere perpetuo valeant atque possint. Hoc etiam per expressum declarato, quod dicti universi Walachi eorumque posteri et successores universi post expletos ac in regnis nostris praedictis Croatiae et Sclavoniae usitatos, et novis fundorum cultoribus concessos exemptionis annos quotiescunque in generali dicti regni Nostri Hungáriáé, ас regnorum et partium ei subjectarum diaeta per fideles Status et Ordines eorundem regnorum generalem dicam sive contributionem et labores etiam gratuitos ad confiniorum fortificationem ordinari et decerni contigerit, instar aliorum regnicolarum nostrorum, sine gravamine, renitentia et difficultate aliqua, tam regiam dicam seu contributionem, ad manus dicatoris nostri, in locis illis constitute integre deponere et persolvere, quam vero gratuitas operas et labores ad confinia, ad quae deputati fuerint, omnino praestare debeant! Volumus insuper, ut a generalibus illorum locorum capitaneis nostris, modernis et futuris, indebitis solutionum aut laborum exactionibus penitus non graventur, nee quovis exquisito colore et praetextu ad illas adigantur, aut propra lucri causa ad praedas, temporibus praesertim pacis et induciarum agendas compellantur, neque actum per illos in aliquibus apertis bellis et licitis suo tempore excursionibus, lucrum, eis per generates capitaneos auferatur, sed honesto ac solito, quod ipsi benevole obtulerint honorario, dicti generates capitanei contenti, partam per illos praedam inter ipsos dividendam, illis pacifice et omnimode relinquere debeant..." {Kriegsarchiv, Bécs. i. h.; egy másik példánya: Magyar Országos Levéltár. M. Kir. Kancellária Lt., Minutae Pragenses Fase. 3. 1607. Fol. 49—50.) 13 A császári és velencei biztosok közös jelentését kiadta: Radoslav Lopásié: Acta históriám confinii militaris croatici illustrantia (Zágráb, 1885. Monumenta spectantia históriám Slavorum meridionalium. XVI. 68. s köv.; Ld. még: De Franceschi i. m. 314. s köv.; Cessi i. m. 201. s köv. és P. Negri: La politica veneta contro gli Uscochi. (Nouvo archivio veneto 1908. XVII. k. II. rész. 338. s köv.) 199