A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Művészettörténet - Sz. Kürthi Katalin: Ötven év a debreceni emlékszobrászat történetéből 1894–1944

Sz. Kürti Katalin Ötven év a debreceni emlékszobrászat történetéből /1894—1944/ Debrecen és Hajdú-Bihar megye viszonylag szegény XIX. századinál korábban készült plasztikai emlékekben. Leszámítva az egyházi épületek díszeit, faragványait, csak töredékekből és leírásokból következtethetünk a profán épületekben levő egykori plasztikákra.

1 De a XIX. század elején is vontatottan népesültek be Debrecen terei, épületei. Jellemző, hogy 1830 körül fel sem vetődött Csokonai Vitéz Mihály sírjának szoborral való díszítése, megelégedtek egy nehézkes vasgúlával. Meglepő viszont, hogy gazdag épületplasztikai díszt kapott a Református Kollégium Péchy Mihály tervezte főhomlokzata.

2 A XIX. század elejéről származhat a volt Kaszanyicky-ház lépcsőházi szoboregyüttese, valamint a Kossuth u. 18. sz., volt Balogh Péter-féle lakóház udvari homlokzatán levő dombormű sora.

3 Az első profán jellegű köztéri szobor Marschalkó János „Haldokló oroszlán" с honvédemléke, amelyet 1867-ben avattak az Emlékkertben. Ugyancsak az ő munkája volt a debreceni színház egykori épületplasztikai díszítése.

4 1871-ben avatták Izsó Miklós Csokonai-szobrát,

5 amelyet az országos közvélemény már a terv születésétől kezdve nagy figyelemmel kísért. Leszámítva a debreceni származású Dosnyai Károly és Oláh György szerény kisplasztikái tevékenységét,

6 a debreceni szobrászat XIX. századi története idegen művészek nevéhez köthető. A századvégen azonban megélénkült a magyar képzőművészeti élet s a közönség érdeklődése a történelmi emlékszobrászat iránt. Ennek köszönhető, hogy Debrecen város foglalkoztatni tudta a letelepedő Tóth Andrási és Somogyi Sándort. A két világháború között adódó reprezentatív feladatok, kiállítások, pályázatok lehetővé tették, hogy jelentős megbízást kapjon Debrecen három szobrásza: Debreczeny Tivadar, Nagy Sándor János és Némethy László is. Erre a korszakra esik a város nagy szülöttének, Medgyessy Ferencnek, tevékenysége, aki európai jelentőségű szoboregyüttesét és épületdíszítő alkotásokat, síremlékeket készített Debrecennek. A tanulmány keretében úgy tekintem át az 1894—1944 közti időszakot, hogy elsősorban az emlékművek és épületdíszítő nagyplasztikai alkotások történetét tárgyalom. Utalok az idegen művészek debreceni tevékenységére, a debreceni szobrászok más területen kifejtett munkájára is, de a hangsúly a debreceni művészek debreceni és Debrecen környéki plasztikai munkásságán van. 1 A régi városháza reneszánsz faragványaiból, az Arany Egyszarvúhoz patika monogrammos barokk faragványaiból a Déri Múzeum őriz. 2 Franck Lőrinc készíthette 1807-ben a klasszicizáló fejszobrokat. Részletes irodalom: Révész Ágnes doktori disszertációja, (1945), amely a Református Kollégium könyvtárában található. 1975-ben, Franck művei alapján készítette el Antal Károly a kollégium épületszobrászi díszeit. 3 A szobrokat és domborműveket reprodukálja Sz. Kürti Katalin Köztéri szobrok és épületdíszítő alkotások Debrecenben és Hajdú-Biharban с könyve (Debrecen, 1977). 4 A szobrok töredékei ma a Déri Múzeum melletti kőtárban láthatók. 5 Izsó Miklós debreceni tevékenységére vonatkozóan bőséges anyagot szolgáltat Fülep Lajos és Balogh István tanulmánya (Művészettörténeti Értesítő, 1953. 1—2. sz.). 6 Irodalom: A képzőművészetek Debrecenben с könyv (Debrecen, 1961), szerk.: Bőgel József, valamint két tanulmány Dosnyaíról: Zoltai Lajosé (Déri Múzeum Évkönyve, 1934. 91—93) és Soós Gyuláé (Múzeumi Kurír, 1970. 3. sz. 9—14.). 367