A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972–1976 (Leletkataszter)

M. Nepper Ibolya—Sz. Máthé Márta A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972—1976 (Leletkataszter) ÁRTÁND Kultúrház Több mint tíz éve tudomásunk van arról, hogy Ártánd falu központjában a Kultúrház — Ref. templom — Tanácsháza vonalától É—ÉK-re, a házak telkén végzett talajbolygatások során, vízakna ásás, házalapozás, a kertek szántása alkalmával korongolt, köteges hullámvonal díszű IX. századi cserepek kerülnek elő. Mivel az Árpád-kori Ártánd falu helyén Mesterházy Károly 1968-ban házalapokat tárt fel, joggal feltételezhettük, hogy a Kralovánszky Alán által 1956—57-ben feltárt IX. századi későavar temető faluja lehet a jelenlegi falu központja alatt. Mikor a biharkeresztesi Tanács értesített bennünket arról, hogy a Kultúrház épülete lebontásra kerül, s az új alapozása csak 1977-ben kezdődik, lehetőség nyílt az ásatásra. Az igen magas, 1,5—2,5 méter vastag feltöltésben XIV—

XVI. századi sírok kerültek elő, jobbára igen bolygatott állapotban s igen szegényes melléklettel. A feltöltés alatt 2,5 méter mélyen egy, a sárga agyagba ásott, egyik oldalán beásással rongált házalap került elő, benne egy avarkori orsógombbal és kerámiatöredékkel. Sikerült tehát az avar falu helyét egy ponton rögzítenünk, s talán a későbbiekben kiterjedésére nézve is újabb ismereteket nyerhetünk. BAKONSZEG Kádárdomb (Kórógypuszta) 1920-ban Zoltai Lajos a Kádárdomb északi részén négy, egyenként öt méter hosszú árkot húzott. A kutatásokat a Kádár-család megbízásából végezte, akik egyik ősüknek, a XVII. sz-ban élt vitéz borosjenei Kádár István sírját keresték. A hagyomány szerint az 1658-as tatár betöréskor nyilazták le, s ide temették. (DKK. 1922. 55—60. p.) Ekkor figyelt fel Zoltai arra, hogy a halom „évszázadokon lakott őstelep rétegesen történt felépülését mutatja", s összehasonlította a magyar alföldi „őstelepekkel", p.o. Szihalom, Tószeg, Tiszafüred, Gyulavarsánd, Szeghalom, Pécska, Perjámos, Herpály stb. A Kádár vitéz mellől előkerült csont- és kerámiatöredékeket a Déri Múzeumba hozta. Fentiek ismeretében vettük fel a kórógyi Kádárdombot az alföldi teli-kutató programba, s került sor 1974. júl. 23.—aug. 20. között a szonda megásatására. A lelőhely az egykori Kórógy-pusztán, Bakonszegtől DK-re, a zsákai és berettyószentmártoni határok közti kiszögellésben van. Formáját — nyereggel elválasztott kettős halom — Zoltai pontosan leírja. Az ő idejében még szántották a halmot, kb. 15 éve sűrű akácosszilfás bozót fedi. A halom fennsíkjának keleti felén, a Kádár-síremléktől DK-re kb. 50 m-re kijelöltünk egy 5x5 m-es szondát. 176 cm mélységben elértük a nyers talajt, addig azonban 7 bronzkori szintet bontottunk ki. Az egyes szintek feltárásakor a következő megfigyeléseket tettük: 1 szint: 25-30 cm mélységben rossz állapotban levő padlómaradványok. Kiterjedésük nem állapítható meg pontosan, mivel az akác- és szilgyökerek miatt sok helyen folytonossági hiány van. Az ÉK-i sarokban nagyméretűnek Ígérkező, sok csonttal és középső bronzkori kerámiával töltött, szűkülő aljú gödör mutatkozik. Az ÉK-i saroknál átlósan a nagy gödör és a gyökérrontások között feketésbarna földcsík húzódik, melyet két szélén vörösesbarna omladék vesz körül. Mellette kis tűzhely, melyről nem lehet pontosan megállapítani, hogy a nagy padló alkotta házon kívül fekszik-e, vagy 175