A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Ötvös János: Növényföldrajzi tanulmányok a Kárpáti havasok növényvilágából

dődött a növények visszavándorlása. Ez a folyamat: menekülés és visszavándorlás a jégkor folyamán négyszer ismétlődött. Mivel a sarkkör közeléből lehúzódott növények a melegre fordult éghajlatot nem bírták, egy részük elpusztult, más részük pedig felhúzódott a havasokra. így kerültek tehát a kárpáti havasokra az arktikus elemek. Ezt az általánosan elterjedt véleményt némileg módosítja, illetve kiegészíti az újabbkori növényföldrajzi kutatás. Szovjet botanikusok (pl. Tolmacsev) kromoszóma számlálások alapján kimutatták, hogy az arktikus vidéknek a jégkor előtt is volt saját flórája. Ezt bizonyítják a Szovjetunió északi részének ama területeinek növényvilága, melyek mentesek voltak a jégtől, legfeljebb hűtő hatását érezték, de ezt a növényvilág átvészelte. Ennek az eredeti flórának csak kis része menekülhetett el az említett természeti akadályok miatt. Ezeket az eredeti arktikus növényeket „eüarktikus" jelzővel különböztetjük meg az időközben kialakult másodlagos arktikus növényektől. Az „eüarktikus" növényvilágnak tehát töredéke jutott el a Kárpátmedencébe. A jégkor elmúltával ezek a növények részben visszahúzódtak eredeti hazájukba — mostmár a melegtől űzve — részben pedig felhúzódtak a hidegebb klímájú magas hegyvidékekre, a havasokra. Ilyen „eüarktikus" növény a kárpáti havasokban a Ranunculus pygmaeus, Loiseleuria procumbens, Dryas octopetala, Salix herbacea, S. retusa. A többszöri menekülés és visszaköltözés ideje alatt más fajokkal való keveredés és alkalmazkodás révén lassan kialakult egy másodlagos arktikus növényvilág hegyi és síksági (tundra) viszonylatban, melynek képviselői, illetve egyes tagjai napjainkban a havasokon élnek. Ilyen növény pl. a Poa alpina, Oxyria digyna, Thalictrum alpinum, Cerastium cerastoides, Arabis alpina, Viola alpina, Veronica alpina, Gnaphalium supinum. A nyilvántartott arktikus elem túlnyomó többsége tehát ilyen másodlagos arktikus elem, melynek életkora legfeljebb 1 millió év, vagyis a növényvilág legfiatalabb tagja. Arktikus-alpin elem és a tundra A kárpáti havasokon található Arktikus-alpin növényekről sokáig az volt a vélemény, hogy a tundra növényvilágával azonos. Az bizonyos, hogy a tundrának is megvolt a maga jellegzetes növényvilága nedves és száraz változatban. Ez a növényvilág a jég elől szintén délre húzódott. Egyes egyedek elkerültek a Kárpát-medencébe, majd fel a havasokra is. Ilyen, a tundrával közös elem pl. Salix herbacea, Oxyria digyna, Empetrum nigrum, Saxifraga oppositifolia, S. cernua, Dryas octopetala, Thalictrum alpinum, Carex firma, Festuca glaciális, F. supina — tehát mintegy 10 faj. Orosz botanikusok átkutatták a tundrák teljes növényvilágát, megállapították a tundrái növénytársulásokat s ez alapon meghatározták a tundra növénytani kritériumát. Kimutatták, hogy bizonyos moha és zuzmó (mohák pl. Aulacomnium turgidum, Rhacomitrium lanuginosum, Polytrichum és Dicranum fajok; zuzmó sziklákon Rhizocarpon, Gyrophora, Parmelia fajok, a síkon Epigaecta lichenosa, Thamnolia, Stereocaulon fajok) jelenléte nélkül tundráról beszélni sem lehet. A kárpáti havasokról is megállapították (Lavrenko—Szocseva), hogy annak ellenére, hogy a tundrával közös fajok itt is előfordulnak (a jégkorban kerültek ide), tundráról mégsem beszélhetünk (még hegyi viszonylatban sem) az említett mohák és zuzmók hiánya miatt. A néhány közös fajra való tekintettel csak azt mondhatjuk, hogy a havasokon mostoha 70