A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Ötvös János: Növényföldrajzi tanulmányok a Kárpáti havasok növényvilágából

körülmények közt (rövid tenyészidő, hó és fagyhoz való alkalmazkodás) élő növények életmódja hasonlít a tundra növényvilágáéhoz s a pár közös növény alapján csak reliktum számba menő maradványokról beszélhetünk. Eüalpi kérdés Az Alpokban 420 körüli a havasi növények száma. Ebből a mennyiségből a kárpáti havasokon 239 olyan fajt gyűjtöttem össze, mely az Alpok flórájával közös elem. Az „eüalpi" megjelölés tehát nem véletlen és nem ötletszerű, ugyanis egy nagy összefüggésre szeretne rámutatni, melyben az Alpoknak tagadhatatlanul nagy szerepük van. A botanikusokat egyidőben erősen foglalkoztatta az Alpok és Kárpátok flórájának kapcsolata. Általánosan elfogadott vélemény, hogy az Északi-Kárpátok flórája az Alpokkal, az erdélyi flóra pedig a Balkán növényvilágával mutat kapcsolatot. Az újabbkori növényföldrajzi kutatások az Alpok flórájával való kapcsolatot (egyedek, életkörülmények, társulás terén) nemcsak megerősítették, hanem kiterjesztették a Keleti és Déli-Kárpátokra is. A kapcsolat, a hasonlóság mellett azonban felhívták a figyelmet az eltérésekre is — ilyen pl. a Rhododendronok hiánya, melyeknek az Alpokban több faja is előfordul, az Északi-Kárpátokban teljesen hiányzanak, Erdélyben pedig csak egy faja található, de ez is közös balkáni (dácikus) elem. Az eltérések arra mutatnak, hogy a hasonlóság ellenére is a Kárpátoknak egy sajátos önállóságuk is van. Az összefüggést még jobban megértjük, ha az Alpidákra gondolunk. Az eurázsiai hegyrendszernek egyik lánchegysége az Alpidák, melynek európai tagjai a Pirreneusok, Alpok, Appenninek, Kárpátok és a Balkán hegység. Mivel ennek a lánchegységnek nagyjából egyforma a talaja, klímája, minden adottság megvolt ahhoz, hogy egy egységes flóraöv alakuljon ki. A harmadkorban az Alpidák már kialakultak s velük együtt egy egységesnek mondható flóra is. A jégkor ezt az egységet megzavarta. Az Alpok nagy területen eljegesedtek. A jég elől a növényvilág délre és keletre menekült. Az Északi-Kárpátokban is erős volt az eljegesedés hatása (sok növény elpusztult), a Keleti és Déli-Kárpátokban egyszer volt eljegesedés, de ez nem volt katasztrofális hatású — a növényvilág könnyen délre menekülhetett. A jég visszahúzódása után az elmenekült növények a Pierenusokból, a Keleti- és Déli-Alpokból visszahúzódtak eredeti helyükre, sőt szaporodásuk révén újabb területeket is meghódítottak — az Északi-Kárpátok benépesülése, bizonyos altai beütés mellett, az Alpok hatására történt. Az Alpok közvetítésével kerültek az Északi-Kárpátokba pl. Astragalus oroboides, Euphrasa nemorosa, Papaver alpinum, Saussurea pygmaea stb. Az Alpok hatása azonban nemcsak az Északi-Kárpátokra, hanem az egész vonulatra is kiterjedt — ilyen növény pl. Aconitum napellus, Saxifraga hieraciifolia, Astragalus frigidus, Thymus alpestris, Erigeron neglectus stb. A Keleti és Déli-Kárpátok növényvilága is visszatért újabb elemekkel (pontusi: Achilleák, Centaureák egyes fajai) bővülve. A szaporodás és terjeszkedés folytán — azt lehet mondani — a Pireneusok, Alpok, Appenninek (északi része), Kárpátok és a Balkán keleti részén nagyjából egy egységes havasi növényzet alakult ki arktikus—altai—pontusi elemekkel keveredve. Az Alpidák európai vonulatán általánosan elterjedt havasi növény pl. Diphasium alpinum, Callianthenum, Pulsatilla alba, Ranunculus 71