A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Muzeológia - Kahler Frigyes–Héthy Zoltán: A Magyar Numizmatikai Társulat Debreceni Csoportjának története (1925–1950)

Zimmermann Lajos táviratban üdvözöl — 4 napig tart nyitva — még április 2., továbbá 8. és 9-én. Ez idő alatt — a belépő jegy nélkül megjelent meghívottakat nem számítva — 297 fő, köztük 125 diák tekinti meg.

172 A kiállítás anyagáról a Csoport ismertető katalógust ad ki.

173 A 39 oldalas füzet jelentősége ma már több, mint a kiállított anyag leírása a kiállítást látogató számára. Az első 10 oldal voltaképpen a gyűjtés iránti érdeklődést kívánja felébreszteni. Az „Előszó"-xő\ más összefüggésekben már szóltunk, s említettük Győri iparosköri előadását is. Kiss Ferenc „Sapka — jelvények" című írása — bár a kortárs szerző ismeretei nem is hiánytalanok — ma már forrás munkának tekinthető. Nem ennyire szerencsés Kanabé Dezső „Szükségpénzek, Kossuth Bankók, Leletek" című ismertetése. Annak figyelembe vételével, hogy a szerző itt nem kíván szakcikket írni, hanem „csak, hogy felőlük a laikus közönség könnyen tájékozódást szerezhessen," a szükségpénz fogalmának meghatározásánál elvi tévedésbe esik.

174 Az ún. Kossuth-bankókat Kanabé ugyanis szükségpénzeknek tekinti — ilyenként felsorolva a szabadságharc alatt kibocsátott városi szükségpénzeket — azt állítva, hogy szükségpénzt „maga az állam" is bocsát ki. Nem kívánunk e helyen hosszabban foglalkozni a szükségpénz fogalmával, de rá kell mutatnunk, hogy a szükségpénz éppen a törvényes állami pénz, s ez jelen esetben a magyar kormány által kibocsátott ún. Kossuth-bankó — hiánya miatt, annak helyettesítésére kerül forgalomba. A kiállítók által a katalógusban felsorolt anyag

175 felmérhetővé teszi a Csoport tagok érdeklődési körét és azt az alaphelyzetet, amiből a Csoport gyűjtőinek tevékenysége elindult. A kiállítás rendszerét illetően azonosítjuk magunkat Rádóczy Gyula véleményével: „ Vitathatatlan a gátlásokkal küzdő erőfeszítésük, hogy érzékeltessék a gyűjtés szépségét, szükségességét és értékét ... helyesebb lett volna ha ... egy összefüggő kronológiát állítottak volna össze a pénzekből és ehhez fűzték volna a kísérő magyarázatot."™ A Csoport kiállítási érmét — 20 ezüst és 100 bronz példány készült

177 — amely ma keresett ritkaság, mint láttuk a kortársak elutasították. Zimmermann Lajos összegező véleménye szerint: „Azután valljuk meg őszintén az Önök kiállítási érme művészi szempontból nem üti lan, bronzérmet és oklevelet kap: Debreceni Kereskedő Társulati Polgári Fiú Iskola, Farkas József, Fejér József, Sóváry Bertalan, Kegyes Ferenc, Mogyoróssy Győző, Ormós József, oklevelet kap Debreceni Kereskedő Társulat, Kereskedelmi és Iparkamara, Zimmermann Lajos, Jeszenszky Géza, Faludy Géza, Szigety Gyula (II. 26., II. 283—284., II. 89—90—91) és II. 17. és II. 90. 172 II. 31. Zimmermann üdvözlő távirata Rickl Antalhoz címezve. A kiállítást április 1—2-án 100 felnőtt és 103 diák, 8—9-én 72 felnőtt és 22 diák tekint meg és fizet belépőjeggyel. 173 A K-t a Tiszántúli Hírlap és Könyvkiadó Vállalat Rt. Könyvnyomda Vállalat 1928. márc. 29én készíti el (II. 23—24-én a kiállítás nyitvatartása alatt 78 db fogyott belőle.) II. 42—45. 174 K. 5—8ésK. 9—11. 175 Kanabé Dezső, H. Fekete Péter, Kémery Mikó Gyula, Győri Lajos, Békés István, Hadházy Dezső, Csatári Szűcs Bertalan, Buray Zoltán, Kiss Ferenc, Farkas József, Ormós József, Mogyoróssy Győző, Jóváry Kálmán debreceni lakosok és Fejér József, valamint Schmideg Alfréd budapesti éremkereskedők. A többi kiállítók jegyzékeiket későn küldték be és így a katalógusba nem kerülhettek, de anyagukat kiállítjuk. (K. 12.) A felsorolásból kitűnően a Csoporton kívüli gyűjtők is részt vettek a kiállításon. A kiállított anyag felsorolását e helyen mellőzzük, mert a K. 13—38. oldala részletes leírást ad, és csak azt jegyezzük meg, hogy a kiállított anyag jelentős részét teszi ki (13—14 oldal) Kanabé Dezső gyűjteménye. Az elhelyezésről a Csoport a közgyűlési beszámolóban az alábbiakat írja: „A terem közepén óriási méretű 12 rekeszes pénzszekrényben volt elhelyezve az első négy díjat nyert kiállító kiállított régipénz anyaga". Továbbá megjegyzik: „ennek dacára, hogy még sem sikerült úgy anyagilag, ahogy kellett volna, annak tulajdonítjuk, hogy a komoly fáradtsággal tudományos színvonalon álló kiállítás volt, melynek megbírálásához s az ezzel látása alkalmával felébredő lelki örömök kiváltásához nagyközönségünk túlnyomó része még nem érett." (II. 90.) 176 Rádózy Gyula a tárgyban írásban nyilvánította véleményét köszönöm. K. F. 177 II. 110—111. 546