A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson

szabadulásig (a legkevesebb, 14 gyermek 1916-ban, a legtöbb 48, 1930-ban). Ezek legnagyobb része a falu alsóbb társadalmi rétegéből került ki. Sok megesett lány volt az idegenből idejöttek, a nagybérlők tanyáin cselédeskedők között, a balmazújvárosi lányok közül pedig főként a tanyákon cselédeskedők vagy más faluban szolgálóskodóknál, de előfordult a faluban dolgozó napszámos lányok között is. A lányanyának a helyzete a közösségben nagyon megalázó volt, azt mondták rá: „nem tért mán a bőríbe", „ízentek neki alulrul", „viszketett mán neki nagyon", „sűrű a víre", „nagyvírű", „fejír mája van". Az egyik megesett lányról, Meczger Katiról még nótát is költöttek: Meczger Kati de kövér, kisangyalom. Talán mandulával él, kisangyalom. Avval bizony, fenével, Szabó csendőr tökével, kisangyalom. Bödönösi kút mellett, kisangyalom. Meczger Kati megellett, kisangyalom. Nem kellett neki bába, Megellett az magába, kisangyalom}

9 A megesett lányt kiközösítették, elűzték a családból, sőt a faluból is. Máskor a lányanya magától ment el, beállt szolgálónak valamelyik környező településen. Voltak családok, amelyek beletörődtek lányuk „ballépésébe". A megesett lányt néha elvette a „vétkes legény". Ez gyakrabban szegény fiatalok között történt meg, vagy olyan esetben, ha a lány gazdag volt, de valamilyen testi hibával rendelkezett, a szegényebb fiú teherbe ejtette, mert így mivel „hibás" volt, megesett is volt, rangban hozzáillőhöz úgysem tudták volna hozzáadni a lányt. A megesett lányok azonban legtöbb esetben teljesen magukra maradtak, kiközösítették őket a lány cimborái is. A legények pedig azt mondták, „aki leszedte a tejfelt, igya meg a tejet is!" A megesett lányokat többnyire özvegyemberek, öreglegények vették feleségül, főként kommendálás útján. Ha özvegyemberhez mentek feleségül, előfordult, hogy az anya kellett, de a gyermek nem, mert a férj arra gondolt, hogy ne legyenek a gyerekek kétfélék, vagy ha még az újabb házasságból ismét gyerek születik, háromfélék. Ha a szülők vállalták a gyereket, a leány hozzáment az özvegyemberhez. A „rossz" nyelvek azonban megszólták, hogy „újra rájött ab., .hatnékság, oszt még a saját gyerekit is elhagyja ezír." (Sipos József 79 é.) Előfordult olyan eset is, hogy a fiatal lányanya a napszámos életet választotta, egész nyáron egy helyen dolgozott, megismerkedett egy öreg béres legénnyel vagy napszámos legénnyel, aki feleségül vette. „Ezek az öreglegínyek arra gondoltak, a megesett jánnyal kapcsolatba, hogy ez már egy komoly asszony, rendesen neveli a gyerekit, nem olyan, mint ezek az esztelen kis csitrik, segítenek az öreg anyjukon is, mer fiatal, dógos asszonyt visznek a házho, meg az is előnynek számított némely, nőkkel szembe ügyefogyottabb öreglegínyníl, hogy itt mán nem kell töretlen úton menni." (Kiss István 75 é.) Ha a gazdától vagy annak fiától esett meg a cselédlány, hogy ne kerüljenek a falu szájára, igyekeztek férjhez adni egy kocsis vagy napszámos legényhez. A gazda a lánynak jószágot adott, előfordult, hogy földet is ráíratott. „Hozzám is hozzám akarták adni a gazdámék a szolgálójányt, mer tudták, hogy szerettem, de hát a gazdám mán használta, viselős lett tűle, hiába adtak vóna vele két hód fődet is. Azt gondolták, hogy majd így egy jóravaló kocsis férjet szereznek velem a jánynak, oszt a falu se veszi nyelvire űket, de énnékem nem kellett." (Kiss István 75 é.) 19 Meczger Kati létező személy volt. Erről tanúskodik a Balmazújvárosi Tanács Születési Anyakönyve 1900. folyószám 619. Mely szerint Meczger Katalin evangélikus református vallású, 20 éves. foglalkozása: —, balmazújvárosi születésű, Balmazújváros 888. h. sz. lakos, 1900. december 22-én, Balmazújváros, 888. hsz. alatt, Mária utónevű leánygyermeket szült. A bejelentő Beregi Dávid ev. ref. 26 éves, földművelési napszámos, gáborjáni (Bihar m.) születésű, Balmazújváros 888. h. sz. lakos, aki a gyermeket magáénak ismeri el. Ugyanitt olvasható egy 1918. december 21-én kelt bejegyzés: „A gyermeket B. Szabó István örökbe fogadta. Családneve ezentúl „B. Szabó Mária" (1918. I. 2674.) számú igazságügyminiszteri rendelet." A nótában szereplő Szabó és az örökbefogadó azonos személyt takarhat. 362