A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson

A párválasztásban az esztétikai tényezők is közrejátszottak, de ritkán volt kizárólagos, meghatározó szerepük. Arra vonatkozóan, hogy milyen a „szép" lány, megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint takaros, „sugár" (sudár) legyen; mások szerint legyen testes, hogy bírja a munkát, meg „legyen rajta mit fogni". „A csecses-faros lányokat szerették a parasztok, akin van mit fogni; nemcsak azért, mert az ágyban ez többet jelentett, mint egy vasalódeszka, hanem azért is, mert egy jó felépítettségű, erős fizikumú lány nagyobb garancia volt arra, hogy az elvégzi a dolgát, nem egy nyafka valaki lesz, hanem tud dolgozni, mert bírja, mert erős." (Szeifert Imre 57 é.) A szép lány kategóriáját tehát nem lehet egyértelműen megállapítani, mert ahogy mondták: „Nem azaszíp,ami szíp, ki mit szeret,az a szíp."Van is erről egy példabeszéd: „A cigánynak adtak egy almát, hogy annak adja, aki a legszebb. Erre ű a fiának adta, oszt azt mondta: — nekem ez a szíp, mer ez az enyím". (Kányási Mihály 84 é.) „Nem elíg az, hogy egy asszony szíp, azzal még nem mennek semmire se, mer nem eszik a szípsíget kanállal." (Szilágyi Margit 49 é.) A véznább, filigránabb termet legfeljebb a szellemi foglalkozásúak, kisiparosok körében jöhetett számításba, mivel nagy fizikai erőt igénylő munkatársra nekik már nem volt szükség. „Volt olyan, hogy akit elvett egy kisiparos, azt egy paraszt nem vette volna el, mert azt mondta volna, hogy — nem bír ez egy veder moslékot odaborítani a disznónak, mit kezdek én egy ilyen asszonnyal, ezt én nem vihetem magammal répaásni, mert hát nem bír egy fél napot sem dolgozni, vagy nem bír markot szedni, töreket hordani." (Szeifert Imre 57 é.) Özvegyek újabb házassága Általánosan elfogadottnak tekinthető az özvegysorba kerültek második házassága. Az özvegyek többnyire kommendálás útján kötöttek újabb házasságot, viszont szabadabban dönthettek az érdekelt felek a jövendőbeli házastárs felől. Általában a gazdaság, illetve a gyerekek érdekeit tartották szem előtt. A szegényeket sokszor az ínség hajtotta az újabb házasságba, hiszen nem volt semmijük sem, csak néhány gyermek. Ha az özvegyasszony nem ment férjhez, annak az volt az oka, hogy el tudta tartani a családját. Sokszor nem mentek újból férjhez azok az asszonyok, akik idősebb korukban özvegyültek meg, már a gyerekek is felnőttek, azt mondták, hogy „eleget tűrtem mán az első férjem mellett, ne parancsolgasson nekem senki. Nem tudnék mán én egy idegen embert megszokni, meg így legalább tálam közepibül veszek, ágyam közepibe fekszek." (özv. Kányási Istvánné Szabó Mária 77 é.) Rendszerint szintén özvegyet választottak társul vagy öreglegényt, vénlányt, de ha fiatalon maradtak özvegyen, másodszorra is kaptak fiatalt. Az újabb házastárs megítélésében is fontos volt a munkabírás, szorgalom, becsületesség, s hogy milyennek bizonyult előző házassága alapján. Az özvegyeknél úgyszintén számított a vagyon, de nem olyan nagy mértékben, mint az előző házasság esetében. A vallási, nemzetiségi elkülönülés ebben az esetben is érvényesült, de a faluhoz kötöttség kevésbé. Özvegyeknél elfogadott volt, ha más faluba vagy faluból házasodtak, de számításba akkor is csak a környező települések jöhettek, így Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló, Debrecen, Egyek, Tiszacsege. Különösen sok özvegyasszony maradt az I. világháború után. Ekkor előfordult olyan is, hogy az első férj családjából vette valaki feleségül az özvegyet, bár ilyenkor azt is megjegyezték, hogy „elég egy kovászbul egy sütet". (Posta Jánosné Alföldi Mária 80 é.) „Előfordult olyan is ekkor, hogy a férjet halottá nyilvánították, hogy odamaradt a háborúba, az asszony meg újból fírjhe ment, de oszt csak hazajött az első fírje, így két embere lett. De végül csak nem maradt neki egy se, mer kiderült, hogy még mindig csak az első fírjit szereti, ezír a második otthagyta, de nem kellett mán az elsőnek se, mer nem tartott ki mellette." (Kiss István 75 é.) Megesett lányok párválasztási lehetőségei A házasság előtti nemi életet és magzatelhajtást bűnnek tartották. Ha a lány megesett, többnyire megszülte gyermekét. Balmazújvároson a polgári anyakönyvek tanúsága szerint a környező településekhez viszonyítva elég magas volt a nem anyakönyvezett házasságokból született gyermekek száma. Évente átlagosan 25 ún. törvénytelen gyermek született a fel361