A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - Vajda Mária: A párválasztás szokásai Balmazújvároson

Egyéni tulajdonságok szerepe A vagyoni, vallási, szülői, nemzetiségi, lakóhely szerinti kötöttségek mellett voltak olyan általánosan elfogadott erkölcsi és esztétikai normák, melyek megszabták a házasulandók egyéni értékét. A minden társadalmi rétegre egyformán érvényes szempont szexuál-etikai volt. A lányokkal szemben sokkal szigorúbb mércét állítottak fel, mint a fiúkkal szemben. A lányoknál kötelező volt a szüzesség megtartása, a fiúknál viszont bocsánatos bűnnek számított, ha a házasság előtt nemi életet éltek, sőt nem is volt legény, akinek nem volt viszonya vagy menyecskével vagy lánnyal vagy éppen özvegyasszonnyal. Nagyon kevés volt azoknak a legényeknek a száma, akiket még nem „szabadítottak fel", vagyis szüzén mentek a házasságba. Azt mondták, hogy: „A katona, meg a pap, meg a legíny odamegy, ahun kap!" (Kiss István 75 é.) „A legíny az mindig ember, még ha a kalapjába szarik is!" (Dobi Imre 82 é.) Eme általánosan elfogadott erkölcsi szabályon túl az egyéni tulajdonságoknak a teljesen vagyontalan családoknál volt csak meghatározó szerepe a párválasztásban. A lány szemével nézve a döntő szempont a fiú megítélésénél a munkához való viszony volt. A munkabíró, dolgos jó munkást szerették, mert ez volt a garancia arra, hogy el tudja tartani a családját. „Legtöbbet dicsért tulajdonság a fizikai erőn, egészségen kívül a személyes életrevalóság, amit itt ügyességnek mondanak."

18 A léha, korhelykedő, kártyás, kicsapongó legény már nehezebben kapott lányt, mert féltek tőle, hogy mi lesz, ha megházasodik és továbbra is ezt az életformát folytatja, akkor ki fogja eltartani a családot. Külsőre azt nézték, hogy derék, jó kiállású legyen a legény, bár ez nem volt döntően lényeges. „Én ösmertem nagyon jó arcú, nagyon jó kiállású, hetyke legényeket, akik nem kaptak feleséget, azért, mert a munkában rongy emberek voltak. Egyszerűen nem látta ki belőle senki, hogy ez el is tud majd tartani egy családot." (Szeifert Imre 57 é.) A parasztlegények, különösen a szegényebbje azt nézte, hogy a lány jó dolgos legyen, mert az munkást vett, maga mellé társat választott a munkába is, nemcsak a házasságba. A pásztorok, különösen, akik a számadóságra pályáztak, főként azt nézték, hogy mennyire tud kenyeret sütni, tésztát gyúrni, mennyire jó háziasszony. „Egy pásztornak a felesíge, kiváltkípp, ha az számadó akar lenni, nem elég csak az, hogy be van kötve a feje, meg ki tudja a szobát seperni. Itten még annak kenyeret is kell sütni, de nem mindegy, hogy milyen kenyeret, meg tisztát is kell csinálni. Mert törtíntek bíjon olyanok, hogy elvettek olyat, aki nem értett ehhe, oszt a pásztorember egy pár esztendőre befejezte a pályafutását, tönkretette az asszony, mer a bojtárok undorottak attúl, amit az asszony csinált, embert ótán nem kapott, vagyonilag elpusztította." (Tóth Imre 72 é.) Fontos szempont volt az is, hogy beosztó, takarékos legyen a jövendő feleség. „Volt olyan, aki ügyes, takarékos, beosztó volt, az egyből is kettőt tudott csinálni, míg a másikra úgy mondtuk ezt, hogy — lehet behordani az ajtón kubikos talyigával a pínzt, az asszony az ablakon keresztül mind ki tudja hordani. — Tehát nem tudta beosztani és hiába keresett, hiába dolgozott a férje, mindig a hoppon voltak." (Szeifert Imre 57 é.) Azt is megnézték a legények, hogy tiszta legyen a lány, ne legyen „rátarti". A lányokkal szembeni általános követelmény, a szüzesség megőrzése nagy súllyal esett latba. „Megszerettem a feleségem, mer úgy tűnt rendes, hűséges, nem csapodár." (Csige József 75 é.) Azok a szolgálólányok, akik sokáig a falutól távol dolgoztak, nehezebben mentek férjhez, mert feltételeztek náluk bizonyos erkölcsi kilengéseket, de ezek a fenntartások az esetek többségében megalapozatlanok voltak. „Bizony nehezebb vót a cselédlányoknak, mer Debrecenbe szógáltak, ott katonák vótak, oszt összeismerkedtek katonával, oszt vótak itthon olyan falusi fiúk, akik azt mondták — a, katonaszekér a, nem kell nekem — vagy azt, hogy — na, az a jány is biztos valakinek a szalmazsákja vót mán! — Pedig azok a cselédlányok is tisztességesek vótak ugyanúgy, mint a többiek, csak közülük jobban kerültek ki azír olyanok, akiket mán használtak, ki vótak próbálva. Olyan is vót, aki gyerekkel állított haza." (Zsúpos Józsefné Pikó Eszter 56 é.) A megesett lányok problémájával alább foglalkozom. 18 Nádasai i. m. 123. 360