A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: Mángorlók a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében

VI. Fogantyúk A mángorló elején, illetve hátán elhelyezkedő, kiemelkedő részt fogantyúnak nevezzük. Bátky Zsigmond

23 a mángorló marjaként említi ezeket a markolásra szánt részeket, ami azzal a céllal készült a mángorlóra, hogy munka közben jól meg lehessen fogni és arra teljes erővel rátámaszkodni. Mángorlóink nagyrésze ilyen fogantyúval van ellátva. A hatvan mángorló közül 45-ön a legkülönbözőbb módon kifaragott fogantyút találunk. Egyik csoportjuk a mángorló elején helyezkedik el: szögletesen kiemelkedik (la-e) vagy „nyitott száj" formát vesz fel, (3; 4a;) olykor pedig a mángorló legömbölyített végének domborulatát követi „bunkószerű" formában (2a-b). Nagyobb változatosságot mutatnak a mángorló hátán kiképzett fogantyúk. Helyük a mángorló elejére eső harmadban található. Míg a mángorló legvégén elhelyezkedő fogantyúk kizárólag a mángorló fájával egybefaragottak, addig a hátán levők között vannak külön kifaragottak és utólag rögzítettek is. A „háti fogantyúk" csoportjában található a legpraktikusabban kiképzett fogantyú típus, amelyik a baltenyér elhelyezkedésének, vonalának és behajlított ujjainak a legkényelmesebb helyet biztosítja. A tenyérbe illő, „nyitott száj" formájú fogantyú teteje általában legömbölyített, a mély, ferde bevágás pedig az ujjak befogadására alkalmas (4b-e). A háti fogantyúk között vannak csupán a hát közepén kiemelkedő, négyszögletes, illetve korongalakúak is (5a-b, 6). Némely fogantyú utólag van a mángorlóra rögzítve. Vannak kö23 Bátky i. m. 81.