A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Néprajz - V. Szathmári Ibolya: Mángorlók a Déri Múzeum néprajzi gyűjteményében

zöttük gömb, gomba és esztergált nyél formájúak (7). Ez utóbbi fogantyúk általában az esztergált mángorlókon találhatók. A mángorló díszítés stílusát követve különleges, csigavonalszerűen kifaragott, barokk stílusú fogantyú található az V. 4/1937-es leltári számú mángorlónkon (8). Egy nagyobb méretű mángorlónkon — éppen az általánostól eltérő mérete miatt — szokatlan helyen, a nyélhez közelebbi harmadban található a mar (9) de nem ritka a dupla fogantyús mángorló sem (10-11). A fogantyúval ellátott mángorlók korából egyértelműen kitűnik, hogy csupán a múlt század második felétől vált általánossá készítésük. Funkcióját korábban a már fent említett, lelaposított mángorló-vég töltöttebe. VII. Nyéltődíszek Szólnunk kell a mángorló egy olyan részéről, amellyel eddig a mángorlóval kapcsolatos tanulmányok részletesebben nem foglalkoztak, elnevezésével sem találkozunk. Szentmihályi Imre a nyél és a lap közötti, vállszerű kiszögelésként említi munkájában.

24 Ez, a mángorló lapja végén, a váll szomszédságában található ún. nyéltődísz a mángorlólap síkjától általában kiemelkedik. Legtöbbjük szögletes formában van kifaragva (1-2), de találunk ovális formákat is (3), olykor lépcsőzetesen érik el a lap síkját (7), sok esetben a fogantyú formáját ismétlik, illetve annak vonalát követik (4). A mángorlók kiemelkedő nyéltődíszein gazdag faragás és ólomberakás is található (7). A szívalakú nyéltődísz nyomban elárulja a mángorló rendeltetését, funkcióját (5-6). A nyéltődísz a mángorló lapjától síkban nemcsak kiemelkedő lehet, hanem bemélyített, karéj osan bevágott is (8). A Szentmihályi Imre által említett mángorlók többsége ilyen, ugyanis a nyéltődísz bemélyítésével a mángorlóvég elkeskenyítését, jobb megfogását érik el. A gyűjteményünkben található négy, bemélyített nyéltődíszű mángorlónak a másik vége is hasonló módon elkeskenyedő. Ezekre a mángorlókra — egyet kivéve — fogantyú sem került, hiszen annak funkcióját a lenyesett végek töltötték be. Mángorlógyűjteményünk hatvan darabjából húsz díszítés nélküli. Többségük ebben a században készült. A legkorábbi, díszítetlen mángorló felülete (1859) nem egyszerű, sík alakban van kiképezve, hanem ívelt bevágásokkal faragott. A későbbi, díszítetlen mángorlókat kiálló fogantyújuk, nyéltődíszük és a rájuk vésett monogramok, évszámok teszik kissé változatosabbá. Az utóbbi évtizedekben tovább egyszerűsödött a díszítetlen mángorlók formája. Ezeket az egyszerűbb, „igénytelenebb" mángorlókat gyaluval vagy esztergával könnyen és hamar simára faragták. A díszített mángorlók mind díszítőtechnikában, mind díszítőmotívumokban nagy változatosságot mutatnak. A faragási technikák között ott találjuk a legegyszerűbb karcolást, a vésést, a bonyolultabb berakást és a domborműszerű faragást is. 1828-as és 1838-as évszámot visel két, karcolással díszített mángorlónk. Az előbbi valószínűleg dunántúli, az utóbbi földesi eredetű. A karcolás a legősibb díszítő technikaként ismeretes, elsősorban a Dunántúlon vált általánossá. Hogy a bekarcolt motívumok észrevehetőbbé váljanak, készítői zsiradékkal elkevert festéket (korom, grafit, faszén, pipamocsok stb.) dörzsöltek a bekar24 Szentmihályi i. m. 336. 267