A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Sápi Lajos: Utcakapitányságok területi felosztása Debrecenben a XVI–XIX. században

sült az egykori Homokos utca, amely a XIV. század előtt a Csapó utca nevet kapta az itt nagyobb számban letelepült gubacsapókról. Itt a telkek már az utcavonalra merőlegesen, szabályos osztással keletkeztek; mélyen benyúló hátsó kertekkel, amelyek az ősi települési mag külső határát lezárták. Hasonló települési formát mutat a Péterfia Jakab utca kialakulása is. Ennek már a keletkezési idejét is meghatározhatjuk. Ugyanis Pétert a Szent László falva birtokosát az egykorú forrás 1291—1294 között említi. így a fia Jakab életében létesített új utca minden valószínűség szerint az 1300—1310-es években keletkezett. Erre az időre tehetjük a Szent Mihály és Szent László falva között keletkezett Mester utca kialakulását is. Hasonló körülmények között jött létre a Cegléd (ma Kossuth) utca is Tornának a Debreceni család által 1289-ben történt megszerzése után. A település délkeleti részén elterülő vizes, ingoványos terület határain és magasabban fekvő részein az egykori közlekedési utak mentén keletkeztek az első derék utcák, amelyek meghatározták e terület szerves kapcsolatát a városközponthoz. így épült ki a Piac, Hatvan, Német és Miklós utca első nyomvonala és házsora a mélyen benyúló kertekkel már a XIV—

XV. század fordulóján. (1. számú térképvázlat.) A település központjának XII. század végi kialakulását figyelembe véve, amely három önálló települési mag összenövésével jött létre; joggal tehetjük az első falumagok keletkezését a X. század elejére. A 30—40 házas telket magába foglaló első megülések 150—200-as lélekszáma ugyanis a természetes szaporodást feltételezve legalább 200—300 év leforgása alatt gyarapodott fel olyan lakosszámra, hogy a tatárjárás nagy vérvesztesége után néhány évtizeddel már itt az Alföld legnagyobb, ezernél több lelket befogadó képességű templomát építsék fel 1297—1311 között. Szent László falvának ekkor még önálló temploma és egyházközsége volt. A település nagyságát és fejlettségét igazolja az a körülmény is, hogy Debreceni Dózsa 1312-ben itt telepítette le a ferencrendi barátokat, akik megalapították az első városi iskolát a jelenlegi Kollégium helyén, míg a földesúri család a templomtól délkeletre eső Csapó és Piac utca sarkán építette fel a megerősített udvarházát, amellyel a település központja még nagyobb hangsúlyt kapott. 1361-ben Debrecen már szabad bíró és tanács választási jogot kapott Nagy Lajostól. Az önálló közigazgatás kialakulását és ezt követően az utcakapitányságok felállítását — ha még kezdetleges formában is — joggal tehetjük a XV. század első felére. Ugyanis annak rendszerét és elnevezését minden valószínűség szerint nem egy korábbi katonai szervezettől, hanem más mezővárosokban is szokásos hasonló intézmény hatására alakították ki Debrecen; mint ahogy a közigazgatás rendszerét és tisztségviselői formáját, nevét is átvették. Az elpusztult régi tanácsi jegyzőkönyvek hiánya miatt az első feljegyzés a már teljesen kialakult utcakapitányi szervezetről 1556-ból származik, amikor a tűzrendészeti szabályzatok ismertetésével a tanács elrendeli, hogy „az utcakapitányok attól, aki háza előtt dézsában vizet nem tart, egy forintot vehessenek". E rendelkezés emléke évszázadokon keresztül élt Debrecenben és a szabadra kitett, tűzoltásra szolgáló vizet „kapitányvízként" emlegették. Egy 1675-ben hozott döntés alapján pedig Csöke József aki „tízházgazda létére feslett életet folytatott, házába latrokat fogadott be és rejtegetett, lófarkára köttetett és feje vétetett". Az utcakapitányok, tisztek és tízházgazdák jogállása és a közigazgatásban elfoglalt szerepük legjobban kitűnik abból az egykori feljegyzésből, amely szerint „az utczákban évenkint választani szokott utczakapitányok, kik parolára vagyis a teendők iránti utasítás meghallására, a városházánál mindennap megjelenvén, őket a város bírája s tanácsa, a teendők felől értesítette, s ezek aztán, az alattok álló utczai tizedesekkel közlék a rendeleteket, melyek a tízházgazdák közbejöttével lettek a városi lakosság tudomására". Az utcakapitányok tevékenységére — akik az adók beszedésén kívül a lakosság minden ügyes-bajos dolgával foglalkoztak s gondozták a közös vagyont, — a különböző bírák és városgazdák vigyáztak, akik időnként elszámoltatták őket a rájuk bízott javak sorsáról. így a választott szenátorok mellett ser-bírák, bor-bírák, vásár-bírák stb. működtek, akik a maguk területén végezték az elszámoltatást. Minden gazdasági rész állásáról két bírák, illetve városgazda adott számot, akik a közigazgatás tisztaságának biztosítása érdekében mindig közösen jártak el, az utcakapitányokhoz hasonlóan. Az igazgatás egyszerűbb végrehajtása érdekében a város területét két részre osztották; alsó és felső járásra. A Hatvan és Csapó utcától északra eső rész volt a felső míg a délre fek231