A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Természettudomány - Ötvös János: Növényföldrajzi tanulmányok a Kárpáti havasok növényvilágából

Természetjáró turistának melegen ajánlom a Retyezát bejárását. A szépségekben való gyönyörködést megkönnyíti az, hogy turistaházak (pl. Cabana Buta, Pietrele, Gura Zlata es Gura Apei) is vannak a hegyvidék belsejében. Szarkó-Godján hegység (Mun{ii Tarcu-Godeanu) A régi Krassó-Szörény megye keleti határán egy 75 km hosszú és 30 km széles hegytömeg húzódik észak-déli irányban. A hegység neve Szarkó-Godján. A Retyezáttól a Raul Maré és a Lapusnicul Maré patakok völgye választja el. Azt lehet mondani, hogy a Raul Ses patak (a Raul Maré egyik mellékága) a hegyvidéket kétfelé osztja — a külső vonulat a Godján, a belső pedig a Szarkó vonulat. A Godján vonulat néhány magasabb csúcsa: Piule 2086 m, Jorgován (Piatra Iorgovanului) 2016 m, Paltina 2150 m, Godján 2289 m, Boreszkó (Boráscu) 2160 m és a Gugu 2294 m magas. A Szarkó csoport magasabb tagjai: a Szarkó 2190 m, Piga 2126 m és Baicu 2152 m. Ezek a példaképpen felsorolt csúcsok is mutatják, hogy a Szarkó-Godján vonulat komoly hegyvidék. Anyaga kristályos pala, gránit erekkel és mészkő, dolomit üledékekkel keverve. Már jeleztem, hogy a Kárpátok déli vonulata szerkezetileg eltér az Északi és Keleti-Kárpátoktól s ez az eltérés itt a legszembetűnőbb. A Szarkó-Godján hegység szerkezetileg a Balkán hegységgel függ össze. A hegyvidék belsejében sok a mély szakadék, emiatt szinte járhatatlan; zord, de fenséges jellege van. A hegyvonulat főgerince azonban üsszefüggő és ha nagy üggyel-bajjal felkapaszkodtunk a platóra, akkor az egész vonulaton végig lehet menni. Mivel a vidék kiesik a turistaforgalomból, magam nem mertem a hegyekre felmenni. A kimpulungnyáki turistaház környékén megismerkedtem egy erdésszel s az ő vezetésével jártam be a hegyvidéket; a Piule, Albele, Jorgován és Sztanulet (Stánulete) részeket a turistaházból, egy Stina Boráscu nevű juhásztanyáról a Godján—Gugu—Boreszkó vonulatot, ugyancsak juhásztanyáról jártam be a Szarkó csoportot is. A felsorolt hegyvidékek közül elsőrendűen átkutattam a Bélai, Radnai, Fogarasi havasokat, a Bucsecset, Királykőt és Retyezátot, másodrendűen a többi hegyvidéket és legkisebb eredménnyel a Sebes hegységet egy kellemetlen bokaficam miatt. II. A begyűjtött alpin növények jegyzéke A növényvilág nemcsak vízszintes, hanem függőleges irányban is meghódította a föld felszínét. A függőleges irányban tagolódott növényvilágot gyűjtőnéven hegyvidéki (montán) flórának nevezzük. A függőleges tagozódásnak feltételei, törvényszerűségei vannak s ezekhez alkalmazkodva a növényvilágban övezetek alakultak ki, melyeket a jellemző növényekről neveztek el. Az elhelyezkedés alsó fokán a tölgyesek öve áll; feljebb haladva ezt felváltja a bükkös, még feljebb (1300 m körül) a fenyves öv. A fenyves öv legfelső határa (1600—1800 m) egyben a fahatár is. Az Északi-Kárpátokban a fahatár alacsonyabb (1600 m körüli), a KeletiKárpátokban már magasabb — így pl. a Kelemen havasokban 2000 m — a Déli-Kárpátokban valamivel alacsonyabb, 1800 m körüli. A fenyves öv felett helyezkedik el az alhavasi (szubalpin) régió, mely szintén igen változó magasságokban végződik — így pl. az ÉszakiKárpátokban 1800 m körül van a szubalpin régió határa, délen valamivel magasabban, 1800—2000 m körül. A régió jellemző növénye a törpefenyő (Pinus mugo), a napsütötte réteken pedig szép és gazdag növénytakaró található. A szubalpin régió felett van a havasi (alpin) régió, mely két részre osztható — egy alsóbb ún. mezőhavasi és egy felsőbb ún. sziklahavasi részre. A mezőhavasi részen összefüggő rétek vannak Festuca supina, F. versicolor, Agrostis rupestris, Carex curvula, Elyna myosuroides, Juncus trifidus, Luzula spadicea stb. gyepekkel — ennek határa 2300 m körüli, ezen felül a sziklahavasok kezdődnek — jellemzőjük, hogy a növénytakaró itt már szakadozott és a növények sziklákon, repedésekben keletkezett füves helyeken nőnek szálanként vagy kisebb csoportokban. Azokat a növényeket, melyek a szubalpin feletti övezetben élnek, alpin növényeknek szokás nevezni. Ezt a nagyvonalú meghatározást azonban több tényező befolyásolja, módosítja s ezért nem olyan egyszerű összeállítani az alpin növények biztos névsorát. Ilyen módosító tényező pl. az a körülmény, hogy sok alpin növény alászáll a szubalpin regióba, sőt még 20