A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Történelem - Szalay Emőke: Debreceni céhbehívótáblák

Szalay Emőke Debreceni céhbehívótáblák A feudális kor évszázadai alatt nagy szerepet játszó céhekre az utóbbi időben fokozott figyelem irányul. A gazdasági életben betöltött szerepük történeti megközelítése mellett

1 tárgyi emlékeik, a céhpecsétnyomók, a céhládák, a céhzászlók stb. iránt is megnyilvánul az érdeklődés. Bár a XIX—

XX. század fordulója óta megjelenő céhtörténeti munkák tettek ugyan említést a céhládákról, pecsétnyomókról, táblákról, azonban szisztematikus vizsgálatuk csupán az utóbbi évtizedben indult meg. A céhbehívó táblákra vonatkozó első lényeges közlemény a rozsnyói múzeum gyűjteményét mutatta be.

2 Jelentős eredményt Nagybákay Péter kutatásai hoztak. A Veszprém megyei céhbehívó táblák elemzése során mutatta ki a táblák szerepét, és állapította meg fejlődési, alakulási sorrendjüket.

3 Bodó Sándor a táblahordás szokásáról adott áttekintő képet.

4 Tanulmányában hivatkozott néhány debreceni céhre is.

5 Legutóbb Incze László közölte a kézdivásárhelyi múzeum céhbehívó tábláit.

6 Az alábbiakban a lehetőség szerinti teljes anyagot bemutatjuk és megvizsgáljuk a debreceni céhek táblahordási szokásait. Közleményünkkel a céhek életének részletes feltárásához akarunk hozzájárulni. Debrecenben a tábla útját táblajárásnak nevezték, a fennmaradt üzenetek így kezdődnek: A Tábla jár.

7 A céhszabályzatok táblahordásra vonatkozó adatainak vizsgálatából kitűnik, hogy itt általában nem egy személy — pl. a szolgálómester — feladata volt a tábla végig vitele a tagok között, hanem a mesterek maguk továbbították, bár vannak adatok az ötvös céh esetében arra, hogy az új mesternek volt a feladata a céhtáblával sorra járni a mestereket.

8 A tábla, miután a céhmester elindította, meghatározott sorrendben járt a tagok között, mindenki az ún. táblás szomszédjához továbbította: „A táblát rendes úton táblás szomszédjához elvinni nem akarta".

9 így kiküszöbölték annak a lehetőségét, hogy valaki 1 Mérei Gyula: A magyar céhrendszer 1848 előtt. Századok 1948. 1—4. sz.; Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XIV. századi Magyarországon. (Bp. 1955); Eperjessy Géza: Mezővárosi és falusi céhek az Alföldön és a Dunántúlon 1686—1848. (Bp. 1967). 2 Nyíresi-Tichy Kálmán: A rozsnyói városi múzeum céh táblái. Különlenyomat az Új Magyar Museum III. kötet I. füzetéből (Kassa, 1943). 3 Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhbehívó táblák. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei. II. (Szerk.: Éri István Veszprém, 1964) 341—365.; Uő.: Veszprémi és Veszprém megyei céhpecsétnyomók. Uo. I. (Szerk.: Éri István Veszprém, 1963) 185—219.; Uő.: Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók. Uo. 4. (Szerk.: Éri István Veszprém, 1965) 139—204.; Uő.: Veszprémi és Veszprém megyei céhládák. Uo. 10. (Szerk.: Uzsoki András Veszprém, 1971) 127—187.; Uő.: Újabban előkerült Veszprém megyei tárgyi céhemlékek. Uo. 11. (Szerk.: Palágyi Sylvia Veszprém, 1972) 401—416.; Bodó Sándor: Borsodi, abaúji és zempléni céhpecsétek. Herman Ottó Múzeum Évkönyve X. (Szerk.: Zádor Tibor Miskolc, 1970) 189—226. 4 Bodó Sándor: Céhbehívó táblák a miskolci Herman Ottó Múzeumban. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve VII. (Szerk.: Komáromy József Miskolc, 1968) 171—210. 5 UŐ.:Uo. 172. 6 Incze László: Céhpecsétek és céhbehívó táblák a kezdi vásárhesyi múzeum gyűjteményében. AlutaVI—

VII. 1974—1975. 113—1417 Mellékletben közölt szövegek. 8 Zoltai Lajos: Ötvösök és ötvösművek Debrecenben. (Debrecen, 1937) 36. 9 Pető József: A debreceni tímárok céh és mesterségszavai. (Debrecen, 1938) 26. 201