A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972–1976 (Leletkataszter)

középkorinak bizonyult. Az északkeleti sarokban mutatkozó beásás tölcséresen szűkülő vastag sárga agyagbetöltéssé változott és 1,7 m-nél befutott a sarokba. A betöltésből kikerült későközépkori kerámiából készítési ideje is világossá vált. Valószínűleg valamilyen veremmel van dolgunk. A második és harmadik, az elsővel megegyező korú padlószint 58—60, ill. 70—80 cm mélységben bukkant elő, azonban szélüket elvitte a fent említett beásás, kivéve a harmadik szint egyik padlótöredékét, ahol kis helyen, a délnyugati részen kb. 20 cm magas vertfal csonkja állt A harmadik szint lebontásakor már későneolit jellegű keramika, szürke kovapengék, obszidián szilánkok is keveredtek a bronzkori anyagba. Ez nyilvánvalóan a későbbi beásások következménye, ugyanis a neolitikus szintek kb. 30 cm steril réteg alatt kezdődtek. A neolitikus padlószintek kiterjedése szinte pontosan követte a bronzkoriakét, ugyanis a későközépkori beásás a szelvény teljes mélységéig húzódott le. A 4. szint (100—110 cm) már a herpályi csoporthoz tartozó keramikát tartalmazott. A szintet nagy vörös omladékréteg takarta, az alatta fekvő lesározott padló nagyon rossz minőségű volt. Itt jegyzendő meg, hogy a 3. és 4. szint között meglehetősen sovány volt a kultúrréteg, amely azzal magyarázható, hogy a későneolitikum vége és a középső bronzkori megtelepülés között eltelt időszakban más népek nem éltek a halmon, s az időközben lerakódott humusz viszonylag érintetlen volt. Az 5. szintet (130 cm) nagy területen kb. 6 cm vastag lilásvörösre kiégett agyagtapasztás halom fedte. Az omladék tömbök alsó felén jól látszottak a vesszőlenyomatok. Közvetlenül alatta másik, ugyanolyan erőteljesen kiégett omladékréteg fedte padlószint feküdt. Az 5—6. szinthez nagy tömegű, másodlagosan kiégett nagyméretű edényroncs, festett csőtalpas nagyméretű töredékek tartoztak. A 6. szinten négyszögletes U-alakú, magas peremű, jól kiégett kemence volt, rendkívül vastagon kitapasztva. Körülötte sok vörös omladék, hamusgödör, nagy fazekak roncsai. A 6. szint (182—193 cm) lebontása után előtűntek még egy rossz állapotú vékony sározású padló maradványai, ezt azonban már időhiány miatt nem bontottuk ki, csupán egy 2x2 m-es felületen ástunk le 250 cm mélységig, megállapítottuk, hogy még egy 8. szint is húzódik lejjebb, szintén későneolitikus korú. Az ásatás folyamán, mikor bizonyossá vált, hogy a későközépkori beásás miatt nem kapunk zavartalan bronzkori rétegeket, újabb blokkot nyitottunk (II. szelvény) a Ragályi féle telken, kissé magasabbra az I. szelvénytől. (Méreteket 1. a készülő szintvonalas felmérésen.) A szelvény 4x4 méteresnek indult, de keleti oldalán egy méterrel kibővítettük, mert egy nagy gödör mutatkozott az oldal teljes hosszában, amelyből igen sok gyulavarsándi típusú ép edény, tűzikutyák, katlandarabok, hombártöredékek kerültek ki. A gödör belső szélén megtaláltuk az első padlószint kis darabját, mely vastag sárga agyagbetöltés, beleásott gödörrel — munkagödör (?) — A blokk átlós irányú Ny—ÉNy-i oldalában hatalmas fagyökér-rontás. Az 1. szintből kiemelkedett egy rossz megtartású, hamugödrös tűzhely. A gyökér itt is tönkretette a szelvény nagy részét, ezért 80 cm mélységben abbahagytuk az ásatást, részben időhiány miatt, részben pedig azért, mert célunk jelen esetben a bronz kori rétegviszonyok tisztázása volt, nem pedig a neolitikus szinteké, s a második szelvényben is inkább utóbbiak mutatkoztak volna zavartalanabbaknak, mint a bronzkoriak. Az ásatásokon mindenről színes metszetrajz, ill. felszínrajz készült. GÁBORJÁN Csapszékpart 1972. jún. 12—30. között az alföldi teli-kutató program első feltárása volt a gáborjáni szondázó ásatás. A csapszékparti telep a gáborjáni temetőtől az élő Berettyó gátjához vezető út nyugati oldalán terül el. Ma akácossal van betelepítve — kb. a 40-es évek óta, azonban korábban szántották a területet — Leszkay birtok — de körülbelül itt állt — nem a halmon, mert ott nyomát nem leltük — az egykori vámház is. A lelőhely nevéből ítélve 186