A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972–1976 (Leletkataszter)

— mely újabb keletű lehet, mert a korábbi leírások (Römer, K.Nagy, Osváth, Zoltai) nem említik e néven — nemcsak vámház, de kocsma is lehetett a halom mellett. Első ízben a halom északi platóján jelöltünk ki egy 5x5 m-es szelvényt, mivel a halom legmagasabb pontján, mely legalkalmasabbnak tűnt volna arra, hogy teljes rétegsort nyerjünk, friss és meglehetősen mély bolygatás nyoma látszott, használhatatlanná tette volna a felső rétegsorokat. Nekünk pedig főleg a bronzkori rétegek megfigyelése volt a célunk. A humusz és a szubhumusz — melyben viszonylag kevés, a gyulavarsándi kultúra típusát képviselő kerámiaanyag volt — eltávolítása után elértük az első padlószintet (maximális mélység a lejtős felszín miatt 68 cm). Azonban az agyagos, döngölt padló igen rossz minőségű volt, összefüggően csak a szelvény déli szakaszán figyelhettük meg. A szelvény nyugati és déli sarkában beásások zavarták meg a réteget, azonban az északi oldalon kis helyen jól látszott a ház széle. Az összefüggő padlófelület nyugati végében nagyobb összefüggő paticsréteg hevert, nagyobb, áglenyomatos darabokkal vegyesen. A padlószinten a gyulavarsándi kultúra jellegzetes kerámiaanyaga, katlantűzhely maradványok és sok állatcsont feküdt. A szint lebontásakor már nagyon kevés bronzkori, viszont annál több rézkori, a tiszapolgári kultúra típusát képviselő kerámia — főleg nagyméretű, félig átfúrt hegyes bütyökfülek — került elő. 97—130 cm mélységben már csak egy nagy gödör körvonalai látszottak, melyből kizárólag a tiszapolgári kultúra anyaga került elő. A gödör környékén megforgattuk a földet, kb. a gödör alját képező mélységig, de mint várható volt, már semmiféle anyagot nem leltünk, mert elértük a nyers talajt. A legnagyobb mélység 175 cm. Miután bizonyossá vált, hogy a platón csak egyrétegű a telep, úgy döntöttünk, hogy mégiscsak magasabban kell kijelölnünk a szondát, hogy stratigráfiát nyerhessünk a bronzkorra. Az első szelvénytől délre (méretek a szintvonalas felmérésen) jelöltük ki a 2. sz., 4x4 méteres szelvényt. Az első padlószint 40—65 cm mélységben került elő. (Megjegyzendő, hogy a lejtős felszín miatt a szelvény négy sarokpontján mért mélységadatok különbözőek.) Ez a szint a gyulavarsándi kultúrához tartozó házpadló darabját és a ház szélét jelenti. A padlót az erdő gyökérzete erősen roncsolttá tette, de így is jól látszott, hogy eredetileg sem volt vastag, döngölt padló, csupán egyszerűen lesározott. Azonban a szelvény közepe táján világosan kirajzolódott a ház eredeti széle. Az egykori fal tövében hordozható katlantűzhelyet találtunk, csaknem ép állapotban. A tűzhely alatt és mellett deszkalenyomatokat leltünk, amely feltételezhetővé teszi, hogy a ház padlója deszkázott volt s ez egyúttal magyarázatul szolgál az agyagpadló rossz minőségére. A második padlószintet anyaga szintén a gyulavarsándi kultúrához köti. Mélysége 53—84 cm. Csak foltokban találtuk meg a hajdani házak padlóit, a korabeli és újkori beásások rontották az amúgy is rossz minőségű vékony padló állapotát. Az egyik agyagfoltban tüzelőtér (vagy tapasztott tűzhely?) szinte felismerhetetlenségig elroncsolt maradványát is megtaláltuk, hamusgödrével együtt. A harmadik padlószint 70—105 cm mélységben már eltérő kerámiaanyagot tartalmazott, mint az előző kettő. A lesározott padló maradványai sem az előzőek alatt, hanem a szelvény déli oldalán maradtak meg jobb állapotban. A kerámia bronzkori jellegzetességeket mutat. A szelvény közepe táján nagy hamus gödör volt, erősen átégett tűzhelymaradványokkal. A néhány feltárt cölöplyuk nem köthető egyértelműen sem a tetőszerkezetet, sem a falat tartó oszlop-, ill. gerendaszerkezethez. A negyedik padlószintet 91—117 cm mélységben 9—10 cm vastag agyagpadló képviselte, de ez sem volt egyenletes, folyamatos. A szelvény közepén sok paticsomladék feküdt, s egy nagy, jól kiégett tűzhely, melynek nagyobb része befutott a metszetfalba. Az ötödik padlószint 137—150 cm mélységben már csak a szelvény délkeleti sarkában mutatkozott, nagyobb része azonban a szelvényen kívül feküdt. Hatodik szintet már nem leltünk, s ahogy a bronzkori nyerstalajt elértük, a metszetfalban 180 cm mélységben egy urna körvonalai bontakoztak ki. Mellette egy pereme- és fületört kis csupor volt, az urnában pedig egy felnőtt hamvai. A sír a korabronzkori nyírségi csoport idejéből való, a 3—5. padlószintek valamivel fiatalabbak. Miután a 4 x 4 m-es blokkban nagyon ígéretes anyag mutatkozott, célszerűnek tartot187