A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1977 (Debrecen, 1978)
Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1972–1976 (Leletkataszter)
feltehetően a tetőszerkezetet tarthatták. A szelvény keleti felében, az összefüggő padló szélén mintegy 1,5 m átmérőjű, amorf, átégett, kormos-paticsos felületet figyeltünk meg, ettől keletre 0,5 m átmérőjű, 85 cm mély oszlophelyet. Ennek összefüggése a cölöpsorokkal nem tisztázható. A padlószinten és a beleásott gödrökben ugyanaz a közép-bronzkori keramika volt, mint a felette levőben. A harmadik padlószint 67—70 ill. 78 cm mélységben fekvő lejtős felület. Nyugati oldalán az első szint ugyanilyen helyéhez hasonló méretű és alakú padlómaradványt találtunk, hoszszanti oldala mentén és sarkánál egy-egy cölöplyukkal. A padló felszínén nagyobb csomókban patics feküdt. A padló keleti felét a fenti szintnél észlelt újkori beásás folytatódása zavarta meg, nyugati fele pedig befut a metszetfalba. A szelvény déli és keleti részein rendkívül rossz állapotban levő, beásásokkal összeszabdalt padlóroncsokat találtunk. Mindössze egy északnyugat-délkeleti irányú 40—43—40—45 cm mélységű oszlophely-sor ad némi támpontot az épület irányítására vonatkozóan. Az egyik nagy oszlophely tövében — megmagyarázhatatlan okból — kör alakú jói átégett tűzhelyet találtunk. Tapasztása alatt cserepekkel kirakott. A szelvény keleti és délnyugati szélén paticshalmok és sok hamu feküdt. Hovatartozandóságuk eldönthetetlen. A padlóréteg szabdaltsága miatt a kelet-délkeleti nagyobb objektumról sem állapítható meg, hogy hány és milyen épület tartozéka lehetett. A leletanyag ugyanolyan korú, mint az előző két szinté, sok és változatos a csont- és agancseszköz. A harmadik szint lebontása után a vegyes kevert földben megjelentek a bronzkori cserepek mellett a korai rézkori tiszapolgári kultúrához tartozó töredékek. A Szilhalom környékén a bronzkori mellett rézkori cserepeket is találtunk, ezért várható volt, hogy rétegben is megjelenik ez a korszak. Annál is inkább, mert a közel fekvő Herpály-halom lelőhelyen a felső rétegekben szintén középső bronzkor és korai rézkor került elő. Értékelhető objektumra azonban csak két ásónyom föld kitermelése után, 118—122 cm mélységben bukkantunk (4. — 1. rézkori — szint). A szelvény keleti felében nagy mennyiségű paticshalom hevert, közte és alatta a korai tiszapolgári kultúra jellegzetességeit viselő fazekak, tálak, csészék. A legnagyobb mennyiségben egy # tapasztott tűzhely környékén találtuk az edényeket, melyek az ún. virágcserépformájú fazék különféle változatait képviselik. Az omladék lebontásakor megállapíthattuk, hogy a tűzhely peremes volt, alakját azonban nem lehetett rekonstruálni, mert a perem csak az egyik oldalon maradt meg. Mivel a lebontott omladék alatt nem volt lesározott padló, feltételezzük, hogy a nagy mennyiségű omladék nem állandó lakóház, hanem ideiglenes szárnyék, tanyahely beomlott falából származhat. Újabb padló csak 140—153 cm mélységben mutatkozott, azonban a rétegben már nem tiszapolgári, hanem a későneolitikus herpályi csoport keramikájával (5. — 1. neolit — szint). A padlószint a szelvény keleti 2 / 3 részét tölti ki, viszonylag zavartalanul, csak az északkeleti sarkánál van egy jókora alaktalan gödör, mely neolit keramikát és csontanyagot tartalmaz. A szelvény nyugati harmadában kis alaktalan padlóroncs oszt ketté két nagyobb gödört, melyből az egyik befut a metszetfalba és herpályi típusú edényeket tartalmaz, a másik pedig a betöltött keramikából ítélve bronzkori. Utóbbi a nagyobb, hosszabbik átmérője cca. 2 m, mélysége 130 cm. Falában 2, az alján 1 sárga padlószint mutatkozik. A 190 cm mélységben előbukkant agyagpadló (6. — 2. neolit — szint) szinte az egész szelvényt kitölti. Délkeleti és északkeleti sarkaiban alaktalan gödrök. A nagy bronzkori beásás partján erősen átégett kormos tűzhely maradványai, nagyobb részét elvihette a gödör. Mellette hamus folt. A szelvény délnyugati oldalán 4 m hosszan 30 cm-es vastagságú, igen erősen átégett, lilásvörös, faszénnel és korommal vegyes paticsréteg borítja a sárga agyagpadlót. Értékelhetőbb része nyilván a metszetfal alá fut be; a feltárt szakaszból beomlott paticsfalra következtethetünk. A keramika még mindig a herpályi csoport jellegzetességeit mutatja, sok festett töredék is kerül elő. 200—210 cm mélységben jelentkezett a 7. — 3. neolit — szintet képviselő agyagpadló. Csupán az északkeleti oldalra merőleges padlószakasz látszik épségben levőnek, két cölöplyukkal, folytatását azonban a nagy bronzkori gödör elvágta. A viszonylag egységes padlószakasz déli oldala erősen tagolt, nyilván folytatódhatott tovább is, amint az az összefüggő padlótól független padlótöredékekből és az összefüggő padló közepén húzódó cölöplyuksorból, melynek utolsó tagja a padlón kívülre esik, kitűnik. Ez a cölöplyuk, ül. oszlophely a tetőt tartó oszlopsor szélső vagy sarokoszlopa lehetett, ugyanis közel 40 cm átmérőjű, 58 cm mély 178