A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Régészet - Mesterházy Károly: Az Ártánd-zomlinpusztai uz sírlelet

Nehéznek tűnik a nyílcsúcsok korának meghatározása is. A keleti párhuzamok szinte kizárólag A. F. Medvegyev összefoglalása alapján tanulmányozhatók, mivel az egyes közlemények rajz vagy fényképanyaga nem teszi lehetővé a formák megfigyelését. A zomlini nyílcsúcsok legjellegzetesebb darabjai a Medvegyev által lángalakúnak és a gnyezdovoi temetőben előkerült nyílcsúcsoknak, az ún. gnyezdovoi típusnak a sajátosságait egyesítik.

9 Mindkét típus páncéltörő. A gnyezdovoi nyílcsúcsok Szizov közleményének fényképes tábláin tanulmányozhatók legjobban. Pengéjük csiszolt, gerinceit, hegyük vastagodónak látszik, anyaguk jól edzett acél. A nyílcsúcsok pengéje domború, ívelt oldalú, a penge legnagyobb kiszélesedése az alsó harmadban van, válluk homorú. Kisebb és nagyobb formában is előfordulnak. Az egyik típus, amelyen a formák élesebbek, a VIII—

IX. századra jellemző, de a XI. század közepéig használatban van. A másik típus a XII—

XIV. században a legelterjedtebb. Ezen a formák elmosódottabbak. Még Szibéria területére is elterjedtek,

10 főbb X. századi lelőhelyeik Novgorod, a borkovszki temető stb.

11 Alakjukat tekintve a láng alakú nyílcsúcsok egyeznek meg legjobban a zomliniakkal. Elterjedésük a Távol-Kelettől Magyarországig követhető a VIII. századtól a XI. század elejéig. Előfordul a mohé törzsek anyagában,

12 Baskir földön Szterlitamakban

13 és Biljarban,

14 a ljadai mordvin temetőben,

15 Vakinában,

16 Moldáviában az alcsedari és ekimauci gorodiscsében,

17 Novgorodban

18 stb. Használatuk a IX—

X. században a legelterjedtebb. E nyílcsúcsok azonban nagyon ritkák a Szovjetunió területén is, szám szerint is kevés van belőlük. Mivel azonban nem teljesen erről a típusról van szó, hanem egy hibrid változatról, a zomlini lelet korhatározásában a XI. század közepénél későbbi időpont is számításba jöhet. Az összes többi nyílcsúcs keltezése ezeken az időhatárokon belül van. A leletegyütteshez feltételesen kapcsolható zabla egyszerű csikózabla, amely a XII. századtól általánosan elterjedt. Nem fordul azonban elő a X— XI. századi besenyő sírokban. A Pletnyova által közzétett anyagban az egy merev vasrúdból álló szájvas a jellemző, csak később jelenik meg a kéttagú, csuklós száj vasú változat.

19 A leletek időrendjéből tehát nem következik egy meghatározott etnikumhoz való kapcsolás lehetősége. A leletegyüttes összetétele már valamivel többet mond számunkra. A X— XI. századi besenyő sírokra általában jellemző, hogy nincs bennük védő fegyver, pl. sodronying, és nincs csuklós zabla. E két fontos tárgytípus a csornüje 9. Медведев. А. Ф., Ручное метательное оружие. Лук и стрелы, самострел VIII

—

XIV вв. Свод Арх. Источников EI-36 (Москва, 1966) 65, 77. 10. Сизов. В. И., Курганы Смоленской губернии. Гнездовский могильник близ Смоленска. MAP 28 (С-Петербург, 1902) вып. I. 72. IX. т. 1-9. 11. Медведев. А. Ф., Ручное метательное оружие.

.. 65. 15. т. 31, 33, 35, 16.Т.З. 12. Деревянко. Е. И., К вопросу о вооружении мохеского воина. Археология северной и центральной Азии. Ред. Окладников. А. П.

—Деревянко. А. П. (Новосибирск, 1975) 192—203., 13. Ахмеров. Р. Б., CA 22 (1955) IY.t.8. 14. Медведев. А. Ф., Ручное метательное оружие 77. 15. Ястребов. В. Н., Лядинский и Томниковский могильники Тамбовский губернии. MAP 10 (С-Петербург, 1893) X.t. 20. 16. Синииин. А. Н., Древности камской чуди. MAP 26 (С-Петербург, 1902) 26.t.3. 17. Медведев. А. Ф., Ручное метательное оружие.

. .77., 16.t. 29—30. 18. Медведев. А. Ф., Оружие Новгорода Великого. МИА 65 (1959) 164—65. 19. Плетнева. С. А., Печенеги, торки и половцы.

.. МИА 62 (1958) 156. 77