A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Régészet - Mesterházy Károly: Az Ártánd-zomlinpusztai uz sírlelet

klobukok között tűnik fel, természetesen más jellegzetességekkel együtt. 20 Másrészt a besenyő sírokban nem találjuk meg a zomlini típusú nyílcsúcsokat. Nem fordulnak elő a Pletnyova által közölt anyagban, sem a Fjodorov— Davidov által bemutatott besenyő leletek között, de a romániai és krími no­mád sírokban sem. 21 Ezért a régészeti leletek alapján a X— XI. századi besenyő etnikumhoz való tartozást elvethetjük. Ugyanakkor történeti adatok alapján nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a késői besenyő etnikumhoz kap­csoljuk a zomlini sírt, hiszen a Rósz folyó vidékén a XII. században együtt éltek a besenyők, berendek, úzok (az orosz források tork néven említik őket) stb. 1140 után e népnevek helyébe a csornüje klobuki elnevezés lép. 22 A zom­lini sír halottjának felszerelése a csornüje klobukok előkelőinek temetkezései­vel áll szoros kapcsolatban. Ez inkább arra utal, hogy a tatárjárás után be­költözött kunok egy néprészéhez köthető. A sírleletekből viszont alig lehet az etnikumra következtetni, mert e korszak nomádjainak majdnem egyforma a tárgyi hagyatéka. 23 Legvalószínűbben egy, a kunokkal együtt beköltözött úz harcos sírjának határozhatjuk meg a zomlini temetkezést. Az úzokhoz való tartozást a temetkezési szokás bizonyíthatná legjobban. Erről Ibn Fadlan részletesen beszámol. De az egykori leírással egyező temetkezési szokást Uk­rajnában is keveset találtak, 24 a mi esetünkben pedig semmi megfigyelést sem jegyeztek fel. Az a szempont, amely szerintünk az úz etnikumhoz való kapcsolást tá­mogatja, egy történeti földrajzi adat. A lelőhelytől nyugatra kb. 7 km-re állt az Árpád-korban egy Kékes nevű falu, amelynek első okleveles feltűnésekor, 1319-ben, volt egy másik neve is: Uzfalva. 25 Valószínű, hogy az eredeti név Kékes volt, s a tatárjáráskor elnéptelenedett terület királyi adományból ju­tott egy előkelő úz harcos birtokába. A környező falvak népe pedig az új birtokos nemzetiségéről nevezhette el a falut. A rangos zomlini sírt tehát fel­tételesen kapcsolatba hozhatjuk azzal a birtokossal, vagy valamelyik hozzá­tartozójával, amelyről új nevet nyert a település. Sajnos Kékesre nincs korábbi okleveles adatunk. így új nevének feltűnése nem keltezhető korábbi időre. A falu helyét régészeti terepjárás során fellel­20. Плетнева. С. А., МИА 62 (1958) 156, 166. 21. Плетнева. С. А., МИА 62 (1958) 156—57., Федоров Давыдов. Г. А., Кочевники Восточной Европы... 27., Черепанова. Е. Н.— Щепинский А. А., Погребения поздних кочевнико в степном Крыму. Археологические исследования средневекового Крыма. Ред. Домбров­ский. О. Я. (Киев, 1968) 181—201., A romániai nomád sírok: Holboca: Nestor. I., SCIV 3 (1952) 96., 108. Spinéi. V., SCIV 25 (1974) 396, 398.; Probota: ZahariaEm.—Zaharia N.. Maté­riáié 8 (1962) 603—605. Spinéi. V.. SCIV 25 (1974) 400—402.; Movilija: Diaconu. Gh.—Diaconu. P., SCIV 18 (1967) 135—140. Romániai településekről származnak: Päcuiul lui Soare: Diaconu. P., Pontice 2 (1969) 395.; Arsura: Zaharia. N.— Petrecu— Dimbovita. M.— Zaharia. Em., Asezari din Moldova de la paleolitic pina in secolul al XVIII-lea. (Bukarest, 1970) 310. 239. t. 14.; Räducäni: u. o. 246. t. 13.; Donigetia-Garvan: Stefan. Gh.— Barnea. I.— Comsa. M.— Comsa. E., Dinogetia. (Bukarest, 1967) 343. 339.; Comanesti: Coman. Gh., Arn. Mold. 6. (1969)280, 297. 12. kép 6.; Lunca: Teodor. Gh. D.—Neamtu. E.—Spinéi. V., Arh. Mold. 6 (1969) 192. A luncai nyílcsúcs háromélű, és olyan földházból került elő, amelyet Stefan Musat (1394—1399) érme keltezett. 22. Федоров —Давыдов. Г. А., Кочевники Восточной Европы 144. 23. Плетнева. С. А., МИА 62 (1958) 153., Федоров —Давыдов. Г. А., Кочевники Восточной Европы. .. 141. 24. Плетнева. С. А., МИА 62 (1958) 161—62., Fedorov—Davidow. G. A., Die Goldene Horde und ihre Vorgänger. (Leipzig, 1972) 62—63. 25 Györffy György., Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. A—Cs. (Bp. 1963) 631. 78

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom