A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: A mikepércsi szikes legelő koprofág Lamellicorniái és legelőgazdálkodási jelentőségük

A jegyzék bizonysága szerint területünkön nem sok fajt találhatunk, az előkerültek azonban nagy egyedszámban fordultak elő. A fajok között ritkaságokat, érdekességeket nem találhatunk; a begyűjtött anyag hazánkban mindenütt elterjedt, ismert fajokból áll. Ha a földrajzi elterjedési körök (elterjedési típusok) szerint vizsgáljuk a begyűjtött anyagot, megállapíthatjuk, hogy palearktikus, euroszibériai, európai és kozmopolita fajok alkotják. Az anyag megjelenési formája azt mutatja, hogy csak kistermetű fajok kerültek elő. A leggondosabb kutatás ellenére sem sikerült nagyobb fajokat találnunk (pl.: Geotrupes, Copris, stb.). Ennek a jelenségnek az okát még nem sikerült megfejteni; lehetséges, hogy a kemény szikes talajban ezek a mélyebb járatokat készítő fajok nem tudnak költő-teret ásni maguknak és ezért nem tartózkodnak itt. Az anyaggal kapcsolatosan felmerült egy másik problémánk is: a begyűjtött trágyaevő Lamellicorniák vajon jellegzetes sziken élő (halofita) fajok e? A kérdést úgy próbáltuk eldönteni, hogy az itt gyűjtött anyagot összehasonlítottuk a Hortobágyon gyűjtött Lamellicornia anyagunkkal. Az összehasonlítás alapján megállapítottuk, hogy bizonyos fajok (pl.: Aphodius fimeterius L. Aphodius granarius L., Caccobius schreberi L., Onthophagus fracticornis Preyssl.) a Hortobágyon is nagy egyedszámmal fordulnak elő. Azonban ezeket a trágyaevő Lamellicorniákat más területeken (pl.: Halápon, Bátorligeten), vagyis nem szikes talajokon is megtaláltuk. A kérdés eldöntésére a következő lépésben a kis egyedszámban előforduló fajokat tettük vizsgálatunk tárgyává, gondolva, hogy talán ezek sziken élő fajok. Ez a vizsgálat sem vezetett eredményre, mert a kis példányszámú fajokat is megtaláltuk másfelé, nem szikes talajokon. Eddigi megfigyeléseink alapján, tehát erre a kérdésre nem tudunk megfelelő választ adni, a kérdés eldöntésére további vizsgálatokat kell végezni. Lehetséges azonban az is, hogy nem is jutunk eredményre, mert pl. a III. osztályú szikes legelőn a legelő jószág nem a növénytársulást nézi, hanem élelmet keres, s ha talál, nemsokára megindul a trágyatermelés is és a trágyaevő Lamellicornia sem válogat a trágya szempontjából — ez sziki, ez nem sziki eredetű trágya. A IV. osztályú sziken nem igen talál ennivalót a jószág, íg> tehát ez a kérdés itt nem probléma. A talaj kérdése sem jöhet számításba, mert a III. osztályú sziken 5—8 cm mélységben a szik még nem jelentkezik elviselhetetlen problémaként, a Lamellicorniák tudnak lyukat ásni a füvek gyökerei között, amibe be tudják a trágyát hordani. A IV. osztályú sziken életjelenség nemigen lévén (többnyire csak a Camphorosma annua él itt) trágyaevő Lamellicornia probléma sincs. Jegyzetünkből az is kitűnik, hogy egyes fajok (pl.: Aphodius fimetarius L. Aphodius granarius L., Aphodius variáns Duft., Caccobius schreberi L., Onthophagus fracticornis Preyssl.) minden alkalommal előkerültek több kevesebb számban. így elmondhatjuk, hogy ezek a fajok a társulásra jellemző, társulásalkotó, vagy társuláshű fajok. III. A trágyaevő Lamellicorniák életmódja A trágyaevő Lamellicorniák mezőgazdasági jelentőségét életmódjuk ismeretében tudjuk igazán megérteni. Életmódjuk ismeretéhez azonban elsősorban a trágyát kell megismernünk; nevezetesen: milyen annak az anyaga, és milyen élelmet találnak abban a trágyaevők? Szakkönyvek megállapításai szerint a trágya anyaga, szerves szénvegyületei nagyrészt nyersrostból (cellulose, lignin) állnak, továbbá hemicellulosek, pektinek, szénhidrátok találhatók benne. A híg ürülék karbamid, hippuronsav és húgysav alakjában tartalmazza a nitrogénvegyületeket . Táplálkozásuk alkalmával a trágyaevők megeszik a nyers rostot is, de ezek emésztetlenül áthaladnak bélcsatornájukon és csak a nitrogénvegyületeket használják fel testük építésére, illetve energiaforrásként. Mivel a szükséges tápanyag igen kis mennyiségben található a trágyában, a Lamellicorniák bélcsatornája is igen hosszúvá vált a törzsfejlődés során és 3-szor 5-szőr hosszabb mint testük. A trágya vegyi összetételének megismerése után megfigyeltük a trágyát, mégpedig friss állapotától, s igyekeztünk kideríteni, hogy milyen fajok kezdik meg annak feldolgozását és hasznosítását. 23