A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1976 (Debrecen, 1977)

Természettudomány - Ötvös János–Lovas Márton: A mikepércsi szikes legelő koprofág Lamellicorniái és legelőgazdálkodási jelentőségük

Megfigyeléseink alkalmával azt tapasztaltuk, hogy a trágyát először a Hydrophilidae család egyes tagjai (pl.: Sphaeridium scaraboides, Cercion pygmeus, Cercion quisquilius) szállják meg; ekkor a trágya még friss, hígan folyós. A friss trágya 3—4 napos korában a napsütés hatására bebőrödzik, vagyis felülete megszárad, a belseje azonban még híg. Ebben a fázisban jelennek meg a trágyalakó Staphylinidák (pl.: Emus hirtus, Ontholestes murinus, Aleochara bipustulata, Aleochara laevigata, Philonthus variáns). Csak ezután jelennek meg az Aphodius, Caccobius, és Onthophagus fajok. A megszállást a Geotupesek és a Coprisok fejezik be, ezekből azonban nem tudtunk gyűjteni, valószínűleg a nagy szárazság miatt; ugyanis a Geotrupesek és a Coprisok mélyre ássák le a talajba járataikat, s a kőkeményre száradt szikes talajban ezt nem tudták megtenni, ezért más vidékre költözhettek. A trágya megszállásának folyamatát nappal nem tudtuk a maga intenzitásában megfigyelni, csak elvétve láttunk, fogtunk egy pár repülő trágyaevő Lamellicorniát. A Hortobágyon szerzett tapasztalataink alapján itt is megpróbáltunk éjjel lámpázni; az eredmény meglepő volt — tömegesen repültek a fényre az Aphodius és Onthophagus félék, különösen sok Aphodius granarius L, és Aphodius variáns Duft. A jelek tehát arra mutatnak, hogy a trágyaevő Lamellicorniák inkább éjjel járnak és szaglásuk vezeti őket táplálékukhoz. A trágyában megtelepedett trágyaevő nemcsak saját élelmét találja itt meg, hanem ivadékgondozás céljára is ezt használja fel. A híg trágya az alatta levő talaj felszínét némileg átnedvesíti, s ez elegendő arra, hogy a trágyaevő járatot tudjon ásni benne. A járat szempontjából a trágyaevőket két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoport tagjai, a nagyobb fajok, mint pl. a Geotrupesek, mély járatokat ásnak a földbe, ebbe hordják le a körte alakúra összegyúrt trágyacsomót, s ebbe helyezi el a nőstény a petét. Az erjedő trágya a pete kiköltéséhez szükséges hőt termeli és a lárva kikelése után ebből a trágyacsomóból táplálkozik. Ezzel a csoporttal, mint már fentebb említettük, nem tudtunk foglalkozni. A másik csoport tagjai a kisebb termetű Aphodiusok és Onthophagusok, rendszerint a füvek gyökerei közt 5—8 cm mély járatot vájnak, ebbe trágyát gyömöszölnek, s a nőstény ide rakja petéjét. Sikerrel próbálkoztunk a trágyaevő Lamellicorniák járatainak megismerésével. Az eltakarított trágya alatti talajt mélyen körül ástuk és mint egy nagy labdát egészben kiemeltük a földet. Ezután finom vékony acéldróttal a járatok mentén szétdaraboltuk a labdát. Sok esetben sikerült hosszmetszetet készíteni a járatokról s a következőket állapítottuk meg: A kisebb trágyaevők, mint pl. Aphodius granarius, L., Aphodius variáns Duft., többnyire a fű gyökerei között, mintegy 5 cm mélyen vájták ki a talajt és ezt a járatot gyömöszölték tele trágyával. A valamivel nagyobb trágyaevők, mint pl.: Caccobius, Onthophagus, kb. 8 cm mélyre vájták kijáratukat. Míg az Aphodius fajok járata egy simafalú kis csövecske, addig a nagyobb fajok járata egy simafalú főjáratból és 3—4 mellékjáratból áll, melyek szintén trágyával vannak tele, de ezek a trágyacsomók már kissé „formázottak", „alakítottak" voltak. Néhány esetben sikerült egy pár petét is megtalálni (Binokuláris nagyító alatt), mozgó lárvát pedig sok esetben megfigyeltünk a trágyacsomóban. Munkánk egy másik eredménye, hogy le tudtuk mérni a földbe aláhordott trágya súlyát is. Többszöri mérés eredményeként egy trágyacsomócska átlagsúlya 2,1 g-nak adódott. Dolgozatunk egy előző részében olvashatjuk, hogy egy trágyaevő átlag testsúlya 5 cg. Tehát szemmel látható, hogy ez a kis bogár testsúlyának többszörösét, pontosan 42 szeresét, hordja le trágyaként a földbe. Megfigyeléseink alapján kettős megállapításra jutottunk: bár nagy tömegben fordulnak elő a trágyaevő Lamellicorniák, de szaporáknak mégsem mondhatók. A tenyészidőszak nagy részét alighanem a járat elkészítése és a trágya lehordása köti le s ezért kevés idő maradhat a szaporításra, de talán nem is természetük a szaporaság. A trágyaevő Lamellicorniáknak tapasztalataink szerint a varjak kivételével nemigen van ellenségük. A varjú e téren való tevékenységére a Hortobágyon figyeltünk fel, mikor láttuk a teljesen szétdúrt trágyacsomókat, s a róluk felrepülő varjakat. Később még közelebbről is meggyőződhettünk a varjak ilyen jellegű táplálkozási szokásairól, mert a Hortobágyon lőtt varjak begytartalmának vizsgálatakor nagy mennyiségben kerültek elő különböző trágyaevő 24