A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Régészet, ókortudomány - M. Nepper Ibolya: Prochorovkai temetkezési szokás nyomai Püspökladány határában

a környező térszínből még ma is kiemelkedő helyen helyezkednek el. A napvilágra jött sírok mellékletanyagából egy szürke színű korongolt kis tálkát és több száz szemből álló gyöngysort (achat, kalcedon, színes üvegpaszta) leltároztak be ugyancsak az iskolamúzeum gyűjteményébe. Püspökladány - közelebbről meg nem határozható lelőhely: egy darab sötétveres színű, korongon készült, enyhén kihajló, ferdén levágott peremű kis edény. Karács Ferenc Iskolamúzeum. Ltsz. 69.17.1. Amint azt a fentebb ismertetett leletekből kitűnik Püspökladány határa meglehetősen gazdag szarmatakori leletekben és lelőhelyekben. Jóllehet tervszerű terepbejárás még nem volt a nagyközség határában, mégis bátran mondhatjuk telepnyomokra is számíthatunk a kora szarmata kortól kezdve. Egy dák és szarmata jellegű kerámiával jelentkező telephely van a Péterdeák dűlőben. Az Eperjesvölgyi lelőhelyen telep és temető egyaránt. Az ásató Zoltai Lajos szerint mindkettő „barbárkori". A fent sorolt lelőhelyek közül először az Eperjesvölgyben lévőt vesszük vizsgálat alá, mely a Göreparti temető után a legtöbb leletanyagot szolgáltatta. Az Eperjesvölgyi ásatásokra vonatkozó, fentebb idézett feljegyzésekből kitűnik, hogy viszonylag kis területet tártak fel az ásatás során, pedig az itt előkerült leletanyag által felvetett kérdések tisztázására több ok miatt szükség lenne. A legizgalmasabb, s egy hitelesítő ásatásig nyitott kérdés az: jogosan feltételezzük-e, hogy egy szarmatakori, talán roxolán népességet rejtő temetőt ástak bele, egy vékony Zoltai által 40-50 cm-esnek megfigyelt vastagságú II. század eleji kultúrrétegbe. Hiszen a föld tulajdonosa sírok előkerüléséről beszél mindig, a rövid kis ásatás pedig csak telepnyomok megfigyelését tette lehetővé. Zoltai kis területen ásatott, hiszen csak a gazda „ugarföldjén" kezdhette meg kis -, ma úgy mondanánk leletmentő - ásatását. Mivel ott ásott ahol a terület bolygatott volt, a gazda itt találta a sírokat a bolygatás éppen a temetőt tette tönkre s a telepnyomok mutatkoztak határozottabban. Közrejátszhatott még esetleg a sírok egymástól való nagy távolsága is, ami gyakori szarmatakori temetőkben. A Déri Múzeumba bekerült leletek a Zoltai által hitelesített helyről származtak. Feltevésünk szerint egy rövid ideig használt és felhagyott telepbe ásott temetőről lehet szó ezen a lelőhelyen. Mivel mind a kettő a leletek alapján a szarmatakor periódusába sorolható, fontos stratigráfiai megfigyelésre nyújthatna módot egy hitelesítő nagyobb területre kiterjedő ásatás során. Mint láthatjuk számtalan problémát felvet e kis terület leletanyaga is, jóllehet ezek megoldását megválaszolását nem tekintjük most célunknak. A prochorovkai rítusú temetkezés előfordulása, melyet etnikailag a roxolánokhoz kötnek a kutatók, újból hangsúlyozom nem egy különleges forma, a kutatás előrehaladásával a szarmatakori temetők feltárásának területi megnövekedésével egyre több ilyen rítusú sír előkerülésére számíthatunk. Egy kérdés megvilágítása maradt még hátra: hányadik századra tehető a Püspökladány Göreparton lelt temető kora. Ennek megállapításához legkézenfekvőbb a temetőben lelt érmek korát megnézni. Valamennyi az i. sz. 100-200 közötti időre datálható. Ha hozzászámítjuk, hogy ezek a Római birodalomban használatos fizetőeszközök nem azonnal kerültek a Barbarikum területén forgalomba a pénzek földbekerülésének időpontjaként egy II. század végi, legfeljebb III. század legelejére tehető időpont jön ki. Most nézzük meg a Hortobágy Porosháti anyagból előkerült pénzek korát. 286