A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Régészet, ókortudomány - Patay Pál: A magyarhomorogi rézkori temető

kultúra idősebb felével volt egykorú, ez a tény is alátámasztja a fentebbi feltételezésünket.

89 Szükséges foglalkoznunk a XXI. sírban lelt négyszögletes pohárral is (IV. t. 2). Ez az edényforma a javarézkori Hunyadi halmi csoport leletegyütteseiben is fellép (sőt azokban igen gyakori), amiért is Kutzián Ida a bodrogkeresztúri kultúrán belüli előfordulását az utóbbi hatásának tulajdonította. Egyidejűleg a polgár-basatanyai temetőben tett megfigyelésekből azt a következtetést vonta le, hogy a Hunyadi halmi csoport csak a bodrogkeresztúri kultúra virágzásának vége felé (késői szakaszában éreztette a hatását.

90 A magyarhomorogi pohár azonban nemcsak, hogy egy, a temető D-i részének közepén lévő sír mellékletét képezte, amelyben magának is a kultúra korai szakaszára utaló edények (köcsög, vállán 2 füllel és korsó - IV. t. 1,4) voltak, hanem rajta is a tiszapolgári kultúrára emlékeztető hegyes fülek és bütykök vannak, így az mindenképpen a bodrogkeresztúri kultúra korai szakaszából valónak látszik. Ez pedig a fenti feltételezéssel ellentmondásban lévőnek hat. Sőt a magyarhomorogi példából következtetve a négyszögletes poharak már jóval a Hunyadi halmi csoport felléptének jelenlegi ismereteink szerinti időpontja előtt is a bodrogkeresztúri kultúra formakincsét alkották. Arra is rá kell mutatnunk, hogy az arany karikás csüngők (XVIII. t. 1-6) sírjai (XXXVII., XLVIL, LIV., valamint XXXIV. vagy XXXVI.) is mind a D-i temetőrész közepén helyezkedtek el és mindegyikben több olyan edény is volt, amely a korai rézkorra emlékeztető típust képvisel. E csüngők tehát már a temető használata kezdetének idején, vagyis a bodrogkeresztúri kultúra legkorábbi szakaszában is megvoltak.

91 Ezzel viszont érthetővé válik hasonló csüngők együttes előfordulása korai rézkori jellegű, tibai típusú korongos csüngőkkel a hencidai leletben.

92 (Az arany kúpot - XVIII. t. 7 - magában rejtő LIX. sír a temető legfiatalabb sírjai közül való lehet.) Mindez a XLVI. sírra is vonatkozik, a benne lelt jászladányi típusú csákánnyal (XVI. t. 18) együtt. Megtoldva azzal, hogy a temető egyik, a tiszapolgári kultúra formáira legjobban hasonlító edénye, egy korsó (IX. t. 1), éppen e sírból került elő. E csákány is élt tehát már a bodrogkeresztúri kultúra legelején. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mind a kérdéses csüngők, mind az ellentett élű csákány nem lett volna használatban az egész javarézkoron át. Erre a jászladányi temető hasonló leletei

93 alapján következtethetünk, minthogy ennek leletanyaga a maga összességében a bodrogkeresztúri kultúra kifejlett, sőt esetleg késői szakaszából valónak látszik. A temetkezés módozatait, a temetkezési szokásokat az I-LXIX. sírokra vonatkozólag már részletesen kiértékeltük.

94 Megállapításainkon az azóta feltárt LXX-LXXXVI. sírok ismerete nem változtatott lényegbevágóan. Éppen ezért az alábbiakban csak azokra a számszerű vagy statisztikai adatokra té89. Bognár-Kutzián, I.: Südliche Beziehungen der ungarischen Hochkupferzeit. Acta Arch. Hung. IX (1959) 169-190. 90. Bognár-Kutzián, I.: Probleme . . . 54-55. 91. Ezt igazolja a tiszavalk-tetesi temető 9. sírja is. Lásd a 79. jegyzetet. 92. Gazdapusztai Gy.: A hencidai rézkori aranylelet. DMÉ 1966-67 (1968) 33-50, IIV. t. 93. Patay P.: Rézkori temető leletei... V. t. 18, VI. t. 5. 94. Patay P.: Vorläufiger . . . 12-22. 16 Déri Múzeum Évkönyve 241