A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Régészet, ókortudomány - Patay Pál: A magyarhomorogi rézkori temető

rünk ki, amelyek a temető egészéből nyert adatok birtokában kiegészítésre vagy helyesbítésre szorulnak. A sírgödrök körvonala egyedül csak a viszonylag mély XLVII. sír esetében volt megfigyelhető. Ez 195 X 135 cm-t tett ki, ami a 125 X 80 cm-es átlagos méretet jóval meghaladja. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a temető arany csüngőt is tartalmazó, leggazdagabb női sírja volt. A leggazdagabb férfisírnak, a XLVI. számúnak a leleletek helyzete alapján ugyancsak igen nagy kiterjedése volt; legalább 250 X HO cm volt a gödre. A síroknak a jelenlegi felszíntől mért mélysége a temető egészének viszonylatában nem nyújt kiértékelési alapot, minthogy az a terep felszínének megállapíthatóan utólagos alakulása következtében nem tükrözi az eredeti állapotot. Ha viszont csak szomszédos sírokat vetünk össze, úgy kitűnik, hogy akárcsak más temetőben, itt is a mellékletekkel bővebben ellátott sírok rendszerint mélyebbek a környezetükben lévőknél. Szembetűnő ez pl. az imént említett XLVII. sír esetében. A megfigyelhető csontvázak kivétel nélkül zsugorítva és nagyjából K-Ny tájolásban feküdtek. A legnagyobb eltérés a pontos K-i iránytól É felé 25°, D felé 42° volt; az átlagos érték 5° eltérést mutat D felé. Ez azt jelenti, hogy Magyarhomorogon jobban betartották a K-Ny irányt, mint sok más temetőben (Tiszavalk-Kenderföldön 28° az átlagos eltérés D felé), de azért zömében itt is attól DK felé tér az el. Ki kell azonban emelni, hogy ellentétes, azaz NyK irányú tájolást, mint pl. Polgár-Basatanyán, Jászberény-Borsóhalmán vagy Tiszavalk-Kenderföldön, egyetlen esetben sem tapasztaltunk."' Sőt azokban a sírokban, amelyekben a csontváz már teljesen el is enyészett, sem volt ilyen tájolásra utaló jelenség észlelhető. A sírok soros elrendezésére való törekvés, akárcsak más temetőben, itt is megfigyelhető; még legkevésbé a temető D-i szélén. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy a soros elrendezés az eltemetés időbeni sorrendjével lenne összefüggésben.

96 A megfigyelhető csontvázak közül 26 feküdt a jobb, 37 a bal oldalán. Abból a szempontból, hogy a sírokban volt-e, vagy sem kőkés, összesen 68 sír volt értékelhető. Ebből 24-ben volt kés, penge, vagy pengevakaró, ami 35,3%. Azok közül, amelyeknek csontváza is megfigyelhető volt, 17 feküdt a jobb, 4 a bal oldalán (81, ill. 19%), ami átlagosnak tekinthető. Az értékelhető jobb oldalon fekvő 21 sírból 17-ben volt kés (81%), míg a 30 baloldaliból 4ben (13,3%). A 17 jobboldali csontváznál 9 esetben volt a koponyánál a kés (illetve amennyiben 2 kés volt a sírban, úgy közülük az egyik). Ez 53%-ot tesz ki, ami a többi temető adataihoz képest viszonylag kis mennyiség (az előzetes beszámoló adatai itt jelentősen módosultak). Aránylag több (4) esetben a bordák előtt vagy közelében volt a kés (23,5%). A 4 női sír egyikében sem volt közvetlenül a koponyával érintkezésben, a XLI.-ben azonban a kezek helyén, ami a férfisírok esetében is gyakori. A női sírokban lévő késekről még csak annyit, hogy bár átlagosan rövidebbek, van amelyiknek a hossza 10 cm körül mozog és több férfisírban lévőét is meghaladja (XXL, XXXVIII. sír - XIV. t. 4, XIV. t. 16). 95. Patay P.: A javarézkor . . . 7-14. 96. E kérdésben részletesen kifejtettük a véleményünket a polgár-basatanyai és tiszavalkkenderföldi temető analízise során. Lásd: Patay P.: A javarézkor... 12, 18-20. 242