A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Természettudomány - Fintha István: A Szatmár-beregi síkság növénytakarójának változásai az utolsó évszázadok során és a vegetáció természetes rekonstrukciós folyamatai napjainkban

kép.) Ez a sorsa előbb utóbb a levágott folyókanyarulatok morotvatavainak, az elhagyott medrekből alakuló tavaknak. Növénytársulásaik egymásrakövetkezése a Szatmár-beregi síkságon Simon (1957) szerint a következő: Querceto-Carpinetum hungaricum t Querceto-Ulmetum hungaricum t Cariceto elongatae - Alnetum t Salicetum cinereae t Magnocaricion t Scirpeto-Phragmitetum t Potametalia (Nuphareto-Castalietum, Myriophylleto-Potametum, Lemno-Utricularietum) PANGÓVIZES, TÚLNYOMÓLAG ORGANOGÉN SZUKCESSZIÓSOROZATOK A mineralogén szukcessziósorozatok az effektive szárazra került térszíneken indulnak. E területek fejlődésének vázlata a következő: zátony -• sziget К ---• állandósult növényzetű terület parti zátony — félsziget J kezdetben pionír-, majd • egyre fejlettebb 'társulások A frissvízi növénycönózisokat pedig a következőképp foglalja össze Simon (uo.): Querceto-Carpinetum hungaricum t Querceto-Ulmetum hungaricum t Salicetum albae - fragilis t Salicetum triandrae t Echinochloeto-Polygonetum t Nanocyperion MINERALOGÉN SZUKCESSZIÓSOROZATOK A Szatmár-beregi sík területén a kétféle típusú fejlődésmenet ősidők óta így folyik és számos változatban, sokféle fázisban egyszerre mutatja a táj flóragenezisének utolsó szakaszait. 88