A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Természettudomány - Fintha István: A Szatmár-beregi síkság növénytakarójának változásai az utolsó évszázadok során és a vegetáció természetes rekonstrukciós folyamatai napjainkban
V. A mineralogén szukcessziósorozatok tanulmányozására a legsokoldalúbb lehetőségeket a Szamos hordalékformái nyújtották. A vízborítás megszűnte után a rajtuk megjelenő növények elterjedésük és növényzetté szerveződésük törvényszerűségeivel az egész terület minden hasonló élőhelyén lejátszódó folyamatokra általánosságban jellemző adatokkal szolgálhatnak. A vizsgálatok egzaktabbá tétele érdekében társulástani felvételezéseket is végeztem. A növényegyütteseket azonban nem csupán cönológiai karakterisztikák által informálva, a szokásos tabellák formájában mutatom be, hanem minden felvételi terület esetén közlöm az ott található fajok előfordulásainak abszolút egyedszámokban kifejezett értékeit is. Ezzel egyúttal azt is jelzem, hogy a cönológiai táblázatokban általánosan használt megjelölések esetünkben mint reprezentálják az egyedszám valóságos értékeit. A kétféle megjelölés összefüggéseinek törvényszerűségeit, miután a rendelkezésemre álló hely és idő egyaránt korlátozott, későbbi munkák feladata lesz feltárni. A cönológiai telvételezések metodikája A felvételi terület nagyságául túlságosan bőnek tartottam Pócs által (bár általánosságban) javasolt méreteket: erdő - 20 X 20 m,- cserjés - 10X10 m; gyep 5 X5 m. (Növénytan 2. szerk. Hortobágyi, Bp. 1968.) Mayer a következő értékeket ajánlja: erdőben 20 X 20 m cserjésben 3X 3m száraz réten IX 1 m és láp- és mocsárréten 2 X 2 m (Mayer 1962.) Miután felvételezési területemen a formációk jellege a fenti típusok mindegyikétől eltér, sok kísérletezés után legmegfelelőbbnek a 2 X 2 m-es kvadrát bizonyult. 14. kép. Súlyom és békalencse, a mai mocsárfoltok jellemzői 89