A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

adattal: „Nevezetes történet esett ezzel (t. i. a csomorikával) ez előtt esztendővel egy közel váló helységben. Egy nyáj juhot téli időben szénával éppen olyan rét aljon étettek, ahol az ilyen Tsomorikának torzsás gyökerei bőven találtattanak. Ezt a juhok még inkább rágták, mint a szénát (minthogy ezt édességének okáért különben is szeretik). De csakhamar kezdetiének is tőle számosan ledobbanni és megdögleni. A juhász és a gazdák keresik ezen történetnek okát és a legszembetűnőbb környülállás szerént a szénára vetnek. Egy oláh asszony oda megyén és azt mondja, hogy a juhok megették a Métely torzsát és attól döglenek. Volt oly gondos ember, aki kitudakozta és megmutatta, melyik az a Métely torzsa? Egy döglött juhot azonnal felbontatván, a gyomrában azon kimutatott Métely torzsa megtaláltatott. Ebből többeket is ásván, énnekem is hoztak belőle tudakozásnak okáért, hogy micsoda gyökér lehet az? és én azonnal megesmértem, hogy az a Tsomorika."

249 (Kiemelések az eredetiben.) Földi János hadházi évei alatt készített növénytani összeállításaiban - miként később a Magyar Füvészkönyv szerzői is - Linné önkényesen kiragadott morfológiai jegyek alapján alkotott mesterséges rendszerét követte. De ez nem az ő hibája, mert az akkori politikai viszonyok között hogyan is juthatott volna el Hadházra Bemard de Jussieu botanikus modernebb, természetes rendszerének 1789-ben Franciaországban megjelent leírása? Ha kiadhatta volna A növények országát, ma erről is elmondhatnánk Julow Viktornak a Magyar Füvészkönyvvel kapcsolatos megállapítását: „általános európai szempontból tekintve - megírásának idején sem volt tökéletesen korszerü."

m Jelentései azonban azt igazolják, hogy egyetemi tanulmányai következtében is alaposabb növényismerettel rendelkezett, mint Diószegi és Fazekas, így a korszerűtlen rendszer ellenére a Magyar Füvészkönyvnél értékesebb munkát adott volna ki kezéből s a lelőhelyek feltüntetése és élvezetes néprajzi megjegyzései következtében nem érzett volna könyvén a „szoba porszaga". Ezzel természetesen nem a Magyar Füvészkönyv nyelvi és kultúrtörténeti értékét becsülöm le, hanem azt a nagy veszteséget jelzem, amely Földi korai halálával a magyar botanikai tudományt is érte. Földi természettudományi munkásságához tartoznak időjárási megfigyelései is. A XVIII. században az orvostudomány összefüggést gyanított a légköri viszonyok és a járványos betegségek között, ezért rendelte el a helytartótanács 1786-ban, hogy a fizikusok félévi jelentéseikben az időjárásról is adjanak számot. Mivel Földi Hadházon lakott s bár gyakran volt úton, mindegyik hajdúváros időjárását külön-külön nem figyelhette meg, ezért jelentéseiben az egyes hónapok általánosan jellemző adatait foglalta össze. A XVIII. század elejétől kezdve maradtak meg olyan időjárási feljegyzések, amelyek azt igazolják, Hogy az ország több helyén használtak barométert és hőmérőt,"

31 Földi azonban ilyen műszerekkel nem rendelkezett, jelentéseiben ezért pontos hőmérsékleti adatok nincsenek. Az egyes hónapok elejének, közepének és végének, több esetben dátum szerinti megjelölésével jegyezte fel a hideget, meleget, havat, esőt, napsütést, ködöt, zivatart, szelet, ez utóbbit nem egyszer az irány meghatározásával. Ha egészen rendkívüli jelenséget tapasztalt, azt részletesebben leírta. így feljegyezte, hogy 1796. július 2-án óriási jégeső volt, 249 Közgy. ir. 1797. Fasc. 1. №11. 250 Julow Viktor: Fazekas Mihály. (Budapest, 1955) 138. 251 Réthly Antal: Időjárási események és elemi csapások Magyarországon 1701-1800-ig. (Budapest, 1970) 12-14. 725