A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

egész tapasztalás mindazonáltal mégis hijános, mivel amint mondja, maga sem nézhette meg. Osztón itt sincs szó a szülés mássátói, a köldökkötélről sat."

m (Kiemelések az eredetiben.) Földi tehát fenntartotta korábbi részletes szakvéleményét, így a közgyűlés nyugodt lelkiismerettel hozhatta meg ítéletét. Mivel a sebek gyógyítása a chirurgusok kötelessége volt, ők adták ki a testi sértés miatt indított bűnügyekben a látleleteket. Előfordult azonban, hogy egyik másik seborvos zavaros Visum Repertumából a közgyűlés nem tudta megállapítani, hogy a tettes milyen mérvű sérüléseket okozott, márpedig ez a büntetés mértéke szempontjából lényeges volt. Az ilyen szakszerűtlen látleleteket Földinek adták ki felülvizsgálatra, így kapta kézhez 1793-ban a hadházi seborvos 1792. október 24-én három sérültről készített látleletét. Észrevételeiben elsősorban azt jegyezte meg, hogy „a Visum Repertum in genere, amint a borbély Visum Repertumok szoktanak lenni, igen homályos és hijános." Az egyikben ugyanis a chirurgus azt írta, hogy semmiféle sebet nem talált, „hanem a külső részek egész a kaponya csontig öszve voltak törve, felmetszvén a hol is a vágás után a történhető halálos ütés megtetszet." Földi a képzett orvos szenvedélyével tette fel a kérdést -.„Mitsoda történhető halálos ütés ez? ha semmi sebet nem talált rajta"?", majd így folytatta: „Itt az ütés nem történhető, mert megtörtént. Nem történhető halálos (Accidentaliter lethale), mert mi volna ilyen, azt le nem írja. Sem a vakütést, sem daganatot, sem annak nagyságát vagy kiterjedését, sem mélységét, sem a bőr alatt a kaponya csontnak sérelmét nem említi, melyből tehát ki nem tetszik, honnan történhetett volna Hálál, amint hogy a kimenetel meg is mutatta, hogy nem történt." (Kiemelés az eredetiben.) A második látlelettel kapcsolatban az volt a véleménye, hogy nincs abban „egyéb a homályosan írt és határozott öt sebeknél, melyeknek úgyvóltát, vagy nem úgy voltát, a látás határozhatná és ítélhetné meg." A harmadik látlelet sem volt különb Földi szerint: a sérült „két sebei közül is az első nagyon határozatlan nagyságára vagy kiterjedésére nézve, hanem csak mélysége vagyon kiiejezve." A sérülés elszenvedése és a látleletek kézhezvétele között eltelt hosszabb idő miatt Földi nyilván nem látta értelmét, hogy megvizsgálja a sértetteket, így végül is csak azt a következtetést tudta levonni, hogy „gonosz indulatból származott és verekedésbeli sebek''-ről van szó. A seborvos mindenesetre borsos költségeket számított fel a sérülteknek, mert Földi megjegyezte: „az árok ezen seb gyógyításoknak elég bővségesen van taxáivá, de ha az orvoslónak megítélték; már ám legyen."

VM Földi ugyan elhárította magától a sérültek vizsgálatát és ezekről Visum Repertumok készítését, mert az nem a fizikus, hanem a seborvos kötelességéhez tartozott,

1112 amikor azonban a kérés teljesítése elől nem zárkózhatott el, olyan pontos és szakszerű látleletet adott ki, amelyből a seborvosok is tanulhattak volna. Az 1798. február 7-én megvert nánási chirurgus két hét múlva jelentkezett Földinél, sérüléseiről a következő látleletet kapta: „1. A bal szemgödröt kívülről bekerítő úgy nevezett járomcsont a felső része felé éppen ketté tört. 2. A szemhéjak most is (úgymint a történet után két héttel) mind alól, mind felül igen kékek. 3. Ugyanazon szem alatt a pofacsont kiállása körül is, az orcáján még mintegy négy ujjnyi veres és kék törődés (Contusio) látszik. Mely sérelmeknek nagyságát és veszedelmes voltát ezek világosítják, úgymint: 1. Az eltört járomcsontnak egyenes és formájában lévő jó forr adásához már reménység sincs, mivel a két darab egymást meghágta, hanem az holtig való bélyegül marad. 2. Ha ezen csont a sérelmesnek az ütésben ellent nem állott volna, a sérelmes valósággal szeme nélkül maradott volna. 190 Uo. 191 Uo. 1793. Fase. QQ. №15. 192 Uo. 1801. Fasc. AAA. №25. 698