A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

3. Ha csak еду kevéssel az ütés háttább, azaz a közel lévő vakszemen esett volna-, az ütés halálos lett volna. És így az ütő a sételmesnek mindenképpen élete veszedelméte járni láttatott."

m A közgyűlés a nagy kárt okozó vagy visszaeső tolvajokat börtön és botbüntetés mellett hosszabb-rövidebb időre még katonának adásra is ítélte. Ha kétely merült fel, hogy az elítélt alkalmas-e katonai szolgálatra. Földitől kértek véleményt. Ilyen esetekben is részletes Visum Repertumban nyilakozott a feltett kérdésekre.

1

"

4 Ő adott szakvéleményt, ha a nagyobb számú - pl. 80 - pálcaütésre ítélt arra hivatkozott, hogy „testbéli sételme, avagy nyavalyája" miatt a büntetést nem állhatja ki,

19

° ha a börtönbüntetését töltő rab megbetegedett s ezt a „tömlöci tabságnak"-nak tulajdonította,

196 vagy ha a rab egészségi állapota miatt azt kérte, hogy büntetésének hátralevő részét ne az „árestom mélyén", hanem annak „pitvarában" tölthesse ki.

197 Előfordult, hogy a kerületi fiscalis a nyomozás során olyan ténykérdésre kért szakvéleményt, amelyre a fizikus nyilvánvalóan nem nyilatkozhatott. 1797 nyarán Szakáll Péter dorogi lakos ellen az a gyanú merült fel, hogy egy ifjúval fajtalankodott. Földinek azt kellett volna megállapítania, hogy a bűncselekményt valóban elkövették-e. A felhívásra szellemes választ adott a kerületnek: „ .. . íiscalis Nzs Katap Pétét út által utasíttatván-, én a kötelességbeli hivatalnak engedtem és elmentem, nem hogy abban valamely vizsgálást kezdjek; hanem hogy attól bizonyságot tegyek, hogy az eíéle dologban szemmellátást, vagy Visum Repettumot tenni és adni lehetetlen.- annyival is inkább, amikot mát a megesett tötténetnek, az előadás .szerént, szinte két egész hete volt. Én ugyan csak az iíjú etánt vizsgálást tettem. De ezen gonosz cselekedetnek jelei, a nyomban követő időben is, mind a két személyben legcsalátdabbak lehetnek; mivel mind azok más nyavalyáktól is származhatnak, mint ezt könnyű volna megmutogatni, ha a tisztesség engedné. Egésséges személyben pedig hosszas időte (és csak ennyite, úgymint két hétté is) akát azt ketessük, hová esett egy kő, melyet ez előtt két héttel a Dunába vetettek. Az eíéle dolognak bizonyossága etánt tehát a Ts Tötvény széknek egyedül csak a jó inquisitio és a tanúknak (vagy a bűnösnek is) igaz vallástétele adhat vezétlő íonalat."

138 Földi sohasem lépte túl hatáskörét és a bűnügyekben csak az orvosi kérdésekre volt hajlandó nyilatkozni. Egy bába ellen indított bűnügy nyomozati iratait véleménynyilvánítás végett adta ki neki a kerület. Az iratok alapján azt jelentette, hogy „ítéletemre válót egyebet a tutánál ebben nem találok." Azt azonban szükségesnek tartotta, hogy a ruta hatásáról a felvilágosítást megadja: „ ... az orvosi megjegyzések szerént ... olyan íű, mely az asszonyi méhben hatalmason dolgozik, és amellyel sok megveszett szívű asszonyi személyek mind magtalanításra, mind pedig gyenge terheknek idő előtt való elűzésére élnek."

199 Vámospércsen egy asszony leány ikreket szült. Az egyik gyermek félesztendős korától gyakran reszketett, rángatódzott, és ilyen tünetek jelentkeztek kisebb mértékben a másikon is. A szülők azonban nem orvoshoz, hanem egy vénasszonyhoz fordultak, majd azt vették a fejükbe, hogy gyermekeiket a bűbájos hírű Nagy Zsigmondné rontotta meg. Tőle követelték, hogy gyógyítsa meg őket. Nagy Zsigmondné végül is azt tanácsolta, hogy 1795 nagypéntekjének éjszakáján az akkor már kétéves gyermekeket fürdessék meg a malom vizében. A hideg vízben hosszabb ideig való mosogatástól a gyermekek még rosszabbul lettek s 1795. május 2-án, majd június 25-én Földi hiába rendelt megfelelő gyógyszereket, a szülők azt hajtogatták, hogy az orvosságok nem használnak, csak az gyógyíthatja meg az ikreket, aki megrontotta őket. 193 Uo. 1798. Fasc. XX. №11. 194 Uo. 1793. Fase. QQ. №29. 195 Uo. 1792. Fasc. PP. №11. 196 Közgy. ir. 1794. Fasc. 4. №67. 197 Közgy. jkv. 12. kötet. 1794. Mindszent hó 29., 88. 198 IV. A. 505/e. Processus criminales. 1798. Fasc. XX. №1. 199 Uo. 1795. Fasc. SS. №7. 699