A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

lón - igen kedvező volt az egészségügyi helyzet. „A város a betegségektől szinte üres" - jelentette Földi. Az őszi és téli hónapokban előfordult gyulladásos betegségek, harmad- és negyednapos lázak nem voltak „rosszindulatúak". Böszörményben októberben. Hadházon pedig december 6-án, 7-én kezdődött és egészen márciusig. Böszörményben április végéig tartott a himlő járvány „sok apró gyermek veszedelmével, sőt meglett Ujak megkörnyékezésével és számos gyermeket eltemetett."^

1 1194: januárjában Szoboszlón már ,,egész erejében" dühöngött, Nánáson csak ekkor kezdett „uralkodni" a himlő. Viszont Dorogot és Vámospércset teljesen elkerülte. Júniusban néhány városban a gyermekek kanyaróban és köleshimlőben (Miliaria) betegedtek meg s itt-ott sülyt is tapasztalt, amelyet ez alkalommal stomacace elnevezéssel említett Földi. Későbbi jelentéseiben részletesen foglalkozott a régi magyar szóval sülynek nevezett betegséggel, de ennek megjelölésére már latin nyelvű jelentéseiben is a scorbutus kifejezést használta. Júliusban Hadházon, Nánáson, de legnagyobb mértékben Böszörményben „lőkép a meglett idejű vagy koros mezei embereken a vérhas kezdette volt magát jelentgetni. Ennek oka a nagy nyári melegben megkívántató ivóvíznek szűk volta, nem alkalmatos jósága és tisztasága" volt. Az orvos azonban hiába rendelt gyógyszereket, mert a nép csak az általa ismert házigyógyszerekkel kúrálta magát. Ebben az évben a július hónap olyan forró volt, hogy minden növény kiégett s még az aratást is félbe kellett szakítani. Az ehhez hasonló augusztusi időjárás volt az oka, hogy a vérhas még ebben a hónapban is tartott. Az októberi, novemberi állandó nedvesség után decemberben a levegő nagyon lehűlt s ennek következtében a hajdúvárosokban a köhögés, hurut, gyulladásos betegség, orbánc (Erysipelas) és más hasonló baj kezdett általánossá válni.

138 Az 1794 évi rendkívüli aszály miatt igen gyenge termés volt. Az élelemhiány és már decemberben szinte elviselhetetlen hidegre fordult idő nagyon meggyötörte a városok szegényebb lakóit. Az éhezés és egyébként is egyoldalú táplálkozás következtében 1795 áprilisában főként Dorogon és Szoboszlón, kisebb mértékben Nánáson és Böszörményben elterjedt a skorbut. E betegséget, okát és gyógymódját Földi részletesen leírta. „Az ilyenek íoghúsai és ínyei vérzettek, kisebesedtek, megrodhattak. Testeknek különböző részein, de kivált száraikon és combjaikon összetörődött vakütésekhez hasonló kék toltok származtak, végre is kisebesedtek. így a betegek elerőtlenedtek, némelyek meg is holtak. Ennek egyik oka Swieten szerint a zöldségekből készült ételeknek nem léte, mely a téli nagy szükségben az ily helységekben legtapasztalhatóbb és érezhető volt. Ehhez járult a hosszas tél szerint az alacsony házakban hideg, nedves, bezárt és tisztátalan levegőben váló hosszas lakás. A szükséghez képest, többnyire hússal és nem a legalkalmatosabb kenyérrel való élés stb. A szegényeknek sorsokhoz képest, rész szerint a Ts Kerület orvosságait osztogattuk, rész szerint házi és könnyen szerezhető szereket, úgymint szájmosókat és kenőket, száraikra pedig íejér ürömből és pemeteíüből készült borogatásokat s ezekkel való élés módját rendeltük, melyeket mennél gondosabban véghez vittek, azok annyival használatosabbak voltának."

m 137 Uo. 1793. Fasc. 3. №30., 1793. Fasc. 5. №48., 1793. Fasc. 9. №41., 1793. Fasc. 6. №52., 1794. Fasc. 1. №36. 138 Uo. 1794. Fasc. 1. №59., 1794., Fasc. 3. №73., 1974. Fasc. 4. №25. és 65., 1794. Fasc. 6. №46., 1795. Fasc. 1. №63. 139 Uo. 1795. Fasc. 3. №26. 683