A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)
Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)
A helytartótanácshoz küldött jelentésében is foglalkozott a skorbuttal. A betegség a szájban csúnya fekélyekkel kezdődött - írta - és ettől a betegek szája és lehelete bűzös lett. A kékes színűvé vált és elrothadt ínyt ollóval kellett kivágni. A betegség okai között azt is megemlítette, hogy a szegény nép egyéb élelem hiányában húson és kenyéren élt, de ezt is romlott gabonából készítették. 1 ' 10 1798 tavaszán Földi Szoboszlón 5755 lakosból 138 és Dorogon 3915-ből 104 skorbutban szenvedőt talált. 141 Ezért e betegség gyógyítására a városok seborvosait és a bábákat kioktatta. Körútjáról hazatérve pedig a korábbinál részletesebb latin nyelvű jelentést tett a betegség okairól és gyógymódjáról. A közgyűlés most már szükségesnek tartotta, hogy a hajdúvárosok lakossága helyes életmóddal vegye elejét ennek a súlyos bajnak, s a gyógymód a seborvosoknak és bábáknak írásban is rendelkezésére álljon. Ezért elrendelte a jelentés magyar szövegének a városok részére megküldését. A fordítást Földire bízták, aki ennek 1798. július 20-án eleget tett. A jelentést egész terjedelmében közlöm, mert adatokat tartalmaz a szegény nép táplálkozására és életkörülményeire is. „Az alább írtnak parancsoltatván, hogy azon beadott jelentését, melyet ezen folyó 1798-ik esztendőben április végén és ismét május elein tett kerülése alkalmatosságával, az akkor tapasztaltatott Scorbutus avagy Vér veszély nyavajáról deák nyelven beadott, magyar nyelvre is fordítaná; az rendel így következik: Némely városokban, nevezetesen Szoboszlón és Dorogon találtattanak oly betegek, kiknek ínyei megromlottak, megkékültek, ellágyultak, íogaik ingadozók, szárain és combjain, mint valami ütés és roncsolódás helyek, kék foltok származtanak, a betegek elerőtlenedtenek. A jelek jelentik, hogy ezen nyavalya Vérveszély, Scorbutus (melynek hajdan íróinknál igaz magyar neve Sülly, de már ma ez a név a köznép között más nyavalyát palástol) . m Oka ennek a nyavalyának többek között Swieten szerént a növényekkel és zöldségekkel való élésnek elmulasztása és ellenben sós húsokkal való bővebb élés. Mind a kettőben megerősít ezen kinevezett két városnak természeti helyeztetése, szokása és állapotja. Mert ezen városok a többek felett leginkább szűkölködnek kerti zöldségek nélkül és amely mértékben a zöldség bövölködik, azon mértékben szűkebb vagy ritkább ezen nyavalya. 1795-ben ez a nyavalya szinte így sanyargatván helységeinket, Nánáson is volt, de nem olyan nagy mértékben, mint az említett két helységekben, Böszörményben ismét ritkábban, híre sem volt pedig Hadházon és Vámos Pértsen, minthogy ezeknek lakosai káposztával, répával, murokkal, retekkél, salátákkal, fok és veres hagymával és egyebekkel (gyümölcsökkel is) inkább bövölködnek. Ellenben amazok télen, nyáron a kerti terméseknek szűkében sanyarognak, kertjeiket, többnyire pusztán hevertetvén. A honnan ez az oka, hogy ily gyakran előfordul ez a betegség: 1795-ben volt és már ismét 1798-ban. Ez az oka, hogy ez azon helységeknek mintegy helybeli nyavalyája (Morbus Endemicus). Ezt világosítja az is, hogy ez leginkább a szűkön termő esztendőkben és a hosszabb tél után uralkodik, hogy májusban a zöldség bővülvén, magától is megszűnik sat. Ez oktatásul szolgál a kert mívelésre. Továbbá tapasztaltatott, hogy ez a nyavalya leginkább sanyargatja a tengeren sokáig hajókázókat, ott is az útra vitt sok besózott eledelek miatt, a tengernek sós vize miatt, a zöldségeknek nem léte miatt, a sós kipárolgások miatt sat. Ezeknek élelméhez sokakban hasonlatos a mi népünknek téli élelme, az igen besózott, szél 140 Uo. 1795. Fasc. 3. №25. 141 Uo. 1798. Fasc. 4. №58. 142 A vérbajt nevezték süJynek. 684
