A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1975 (Debrecen, 1976)

Művelődéstörténet, irodalomtörténet - Nagy Sándor: Földi János hadházi évei (Adalékok életrajzához és hajdúkerületi orvosi működéséhez)

az alatt legalább is öt kerülésünk történt"

129 „Nyavalyatörő mintegy 29 esztendős Шип... a betegség azért vett erőt, mert már 15 esztendős korában rajta volt, azóta nem orvosoltatott, ezelőtt 3 esztendőkkel írt receptem is a gerendába veszett, noha apja tehetős."

m 21 év óta venereában szenvedő jelentkezett nála. ,,Miért vett erőt a nyavalya, oka, mert soha igazán magát nem orvosolta, az én régi 5 esztendős receptem is nála úgy veszett, a sok cinobrium füstöléssel is magát elrontotta."

131 „Ezelőtt 4 esztendővel gödörbe eséstől megsérült asszonynak.. . minden nyavalyája azért vett erőt, mert már ezelőtt másíél esztendővel néki minden hasznosakat kirendeltem vala, de akkor is semmit véghez nem vitt."

m Szinte majdnem minden jelentésében említ hasonló eseteket. Nem csoda hát, hogy néha már indulatosan és keményen mondta meg véleményét: „Süllyben és köszvényben elaszott s erőtlenedéit 54 esztendős aszszonynak semmit sem (rendelt). A nyavalya a régiség miatt megöröködött s halál az orvosa."

133 Földi állásának elfoglalása után, még 1792 januárjában végigjárta a hajdúvárosokat, ш erről az útjáról készített jelentése azonban elkallódott. Mindössze annyit tudunk, hogy kivizsgálta Marjai Sára kerületi bábának azt a bejelentését, hogy Szoboszlón a bábák a szegény sorsú asszonyokhoz vonakodnak elmenni, az értük jövőket egymáshoz küldözgetik s az ilyen huza-vona gyakran nagy veszedelemmel jár.

135 Negyedévi és félévi jelentései 1792. április 15-töl 1800. december 31-ig terjedő időre állanak rendelkezésünkre. 1801-től betegsége miatt már nem tudott útra kelni s mindaddig, amíg halála után az orvosi állást be nem töltötték, Borbély János kerületi seborvos járta végig a városokat s-a tilalom ellenére gyógyított úgy, ahogy képzettségétől éppen kitelt. Földi János megmaradt jelentéseiből pontos képet kapunk arról, hogy tényleges működésének kilenc éve alatt milyen betegségek fordultak elő a hajdúvárosokban. 1792 januárjában gyulladásos betegségek, márciusban gyakrabban, áprilisban már ritkábban reuma, aszthma, hurut és köhögés, augusztusban lázas epegyulladás, hasmenés volt nagyobb számban. Ez utóbbiakban szenvedőknek enyhe ürítőket, hánytatókat és hashajtókat rendelt, ezektől a betegség gyorsan enyhült és könnyen elmúlt. Szeptember, október és novemberben harmad- és negyednapos láz, decemberben pedig szórványosan torokgyík, mellhártya és tüdőgyulladás volt tapasztalható. Az év többi hónapjaiban „említésre méltó betegség alig fordult elő". Járvány pedig egyáltalán nem volt.

136 1793 januárban a mellhártya- és tüdőgyulladás, valamint a torokgyík volt a jellemző betegség. Márciusban és áprilisban a hurut különösen a kisebb gyermekeket kínozta. Egyébként a tavaszi hónapokban - különösen Szobosz129 Uo. 1799. Fasc. 1. №102. 130 Uo. 131 Uo. 132 Uo. 1800. Fasc. 3. №42. 133 Uo. 1799. Fasc. 1. №102. 134 Uo. 1792. Fasc. 10. №91. 135 Uo. 136 Uo. 1792. Fasc. 11. №37.. 1792. Fasc. 13. №44 és 47., 1793. Fasc. 2. №64., 1793. Fasc. 3. №30. 682